Az asszony szobájában szavak máglyája égett,
és ő (elátkozott Danaida), - színezüstből
festett - gőgös disztichonnal - rímet…
…hinni akarta : megéri nyugalma idejét,
s miként Odin belesúgta Baldr fülébe a
nagy teremtés titkait, az asszony is várt,
várt egy kicsit boldogabb jövőre,
mely talán egy őszi napon megváltja kínjait,
megváltja örökre.
Az idő csak morzsolta az ónos keddeket előre,
és ő már csaknem elfeledte,
milyen sokáig volt a menny ón-szürke felette:
hisz fénytelen egén
a csillaghad olyan rég megfáradt,
és mint lángok közt a só - pattogott a bánat;
régi nyarai is csak tört akkordok,
csupán a tél prelűdjei voltak,
…míg végre szonáta szólt, felfénylett ünnepe:
és szíve a toszkán táj minden csodás
varázslatával lett tele.
Néha, ritkán - mégis dörrennek az esték;
ilyenkor az asszony hallgat és fáj a szó,
elképzeli: most fut át erein az a mélykék festék,
mely kihagyott szívdobbanására ciánnal válaszol.
[…]
Most a Dunán - zajtalan - egy hajóraj halad,
s az okkersárga, zavaros víz öléből
két karjába vesz féltőn, óvón,
egy gyámoltalan csillagot az alkonyat.
| 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
