 | | | 2025. november 3. hétfő, Győző napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| |
Ahhoz, hogy 1956 miértjeire kielégítő válaszokat kapjunk, részletesebben kell megismerkednünk előzményeivel.

David Irving brit történész, a kommunisták és a liberálisok meghamisította történelem egyik legjelentősebb újraértékelője, 1981-ben megjelent, ’56-os forradalmunk és szabadságharcunk igaz történetét egyedülálló alapossággal ismertető, magyarul is hozzáférhető könyvében („Felkelés”) leszögezi, hogy 1956 előzménye nem az SzKP Huszadik Kongresszusa, még csak nem is az 1953-as berlini felkelés volt, hanem a Vörös Hadsereg hazánk földjére lépése a második világháború során.
De persze régebbre is visszanyúlhatunk, 1919-re, a 133 napos zsidó csőcselékuralomra. Addig a magyar nemzet nem ismerte a zsidó Marx és Lenin tanításait, miként a kiegyezés utáni korszak társadalmi elégedetlenségeit meglovagoló szociáldemokraták áligazságait sem. Nálunk nem volt kommün, mint Párizsban, 1871-ben. Ami ellenben 1919-ben történt hazánkban, megmutatta, mennyire nem legenda, amit a Zsidó Világszövetség 1910-ben meghirdetett: Ausztria-Magyarországot fel kell darabolni, és Magyarország földjén zsidó államot kell létrehozni. A magyar nemzet természetes ellenállása miatt ez megbukott ’19-ben, miként ’56-ban is. Utóbb nemcsak azért, mert még emlékeztek a Lenin-fiúk és a Szamuely-Samuel Tibor és terroristái, a Cserny-különítmény soha nem feledhető gaztetteire, hanem azért is, mert a két világháború közötti negyedszázadban még volt magyar nemzet, amelyet nemzeti öntudat és keresztény szellem jellemzett, és arculatát olyanok határozták meg, mint vitéz nagybányai Horthy Miklós, Gömbös Gyula, Imrédy Béla, Teleki Pál, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint. Védték 1944-1945-ben, ha kellett, gyermekfejjel fővárosunkat, és logikus, hogy 1956-ban sem tettek mást, hiszen az ellenség mindkét esetben ugyanaz volt, a ...
| | Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében, hát ittmaradtam, újra egymagam. A búcsuzást kiálltam, vége van, de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.
Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak, de - bár lelkében önvád is harap - új jég alatt találja őt a holnap. Mit kezdjen az, ki helyszinen marad? ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Afanaszij Fet - Kalcakosz Balázs - Kovács Anikó : Nekem nem kell... | | Nekem nem kell a boldogság villanása, szükségtelen a részvét szava, hiába, eressz és engedj zokognom! Odasimulnék a forrósághoz újra, lélegezhetnék, nem gondolva a múltra, hisz' hűlt szerelmed a poklom!
Pedig ha tudnád, milyen megrészegülten, édes, végtelen és boldog örömökben várakozott rád a lelkem, - Akkor légiesen, csendben tovalépnél, úgy, hogy még az illatos ösvény fényénél se zavard fel álmom, s engem.
S ugye tudod, mikor a liget kizöldül tavaszi éjeken, majd a nap rávetül, a csöpp énekes megremeg? - És mikor a homály a nappalt felissza, némul a madár, elszáll örökre, vissza, - A dal s boldogság ellebeg.

Фет, Афанасий Афанасьевич - Не нужно…
Не нужно, не нужно мне проблесков счастья, Не нужно мне слова и взора участья, Оставь и дозволь мне рыдать! К горячему снова прильнув изголовью, Позволь мне моей нераздельной любовью, Забыв всё на свете, дышать!
Когда бы ты знала, каким сиротливым, Томительно-сладким, безумно-счастливым Я горем в душе опьянен, - Безмолвно прошла б ты воздушной стопою, Чтоб даже своей благовонной стезею Больной не смутила мой сон.
Не так ли, чуть роща одеться готова, В весенние ночи, - светила дневного Боится крылатый певец? - И только что сумрак разгонит денница, Смолкает зарей отрезвленная птица, - И счастью и песне конец.
 |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |