2026. április 14. kedd,
Tibor napja.
Kalendárium

SZENT GYÖRGY HAVA  Bika
 

Április elseje. Hajdan sok népnél évkezdő nap volt, a tavaszi napéjegyenlőséget, az újjáéledő természetet ünnepelték. Amikor a naptárreformmal január elseje lett az év első napja, április első napja "komolytalan" újévvé vált. Nálunk a diákság terjesztette beugrató tréfák nyugati eredetűek.
...

 

Kassán született, 1900. április 11-én. 

Apja Grosschmid Sándor ügyvéd, a kisebbségi magyarság sorsáról írt könyvet az első világháború után. Öccse, Radványi Géza, a későbbi neves filmrendező a ...

Apja Josifu Aron (1871-1937) szappanfőző munkás, anyja ...

 

Albán:
Krishti Ungjall! Vertete Ungjall!
Angol:
Christ is Risen! Indeed, He is Risen!
Arab:
Al Maseeh Qam! Haqqan Qam!
Cseh:
Kristus vstal zmrtvých! Skutečně vstal!
Dán:
Kristus er opstanden! Ja, sandelig opstanden!
...

Sergey Rachmaninov (az emigrációban általa választott írásmód szerint; oroszul Сергей Васильевич Рахманинов, melynek magyaros átírása: Szergej Vasziljevics Rahmanyinov; Onyeg, Oroszország, 1873. április 1. (március 20.) – Los Angeles, USA, 1943. március 28.) orosz zeneszerző, zongoraművész és karmester.

...

Névadója Sárkányölő Szent György, a lovagi erények megtestesítője. Ókeresztény eredetű szent, aki hitéért Diocletianus római császár idején, 303-ban szenvedett vértanúhalált. Magyarországon már az Árpád-házi királyaink idején is nagy tisztelet övezte. Szent György a magyar népi vallásosságban úgy él, mint a pásztorok, állattartók védőszentje. Napja előkelő helyet foglal el a jeles napok sorában. A néphit szerint Szent György napja a legszerencsésebb nap az egész naptárban. Egész Európában - hagyományosan nálunk is - a mezőgazdasági tavasz kezdeteként tartják számon.

...

 

 

ÉMILE ZOLA
(1840-1902)

Az olvasó embereknek a naturalizmus szó Zolát jelenti, és Zola nevéről mindenekelőtt a naturalizmus fogalma rémlik fel. Ez az olasznak született kisfiú francia klasszikusnak nőtt fel. Apja Dél-Franciaországban jó állást szerzett olasz mérnök volt.

...

Tristan Tzara (Moineşti, Bacău megye, 1896. április 16. – Párizs, 1963. december 25.) eredeti nevén Sami Rosenstock (felvett neve románul megszomorított országot jelent), román művész. Költő és esszéista, élete nagy részét Franciaországban töltötte.

...

Andersen mindenekelőtt meseíró. Aki a nevét hallja, annak azonnal valamelyik közismert meséje jut az eszébe. Holott finom formájú érzelmes és elegánsan gúnyos verseket is írt. Drámai próbálkozásai már ifjan ismertté tették a nevét írói körökben. Később izgalmas, kalandos regényei szélesebb körben is olvasókra találtak. De 30 éves korában - pénzkeresés céljából - meséket kezdett írni egy olcsó füzetsorozat számára. És ezek váratlanul híressé, majd rövid időn belül világhíressé tették. Kezdetben egy kicsit szégyellte is ezt a főleg gyerekeknek szóló műfajt, de a váratlan siker folytán fel kellett ismernie, hogy ehhez van igazi, rendkívüli tehetsége. Ezért élete további, negyvennél is több esztendeje alatt a meseírás lett a fő műfaja. Manapság - és már régóta - meséit adják ki újra meg újra: idáig több mint 80 nyelven jelentek meg. Ez pedig igen nagy gyűjtemény, hiszen 70 évre terjedő élete folyamán 156 mesét írt. Némelyiket annyiszor és oly sokat utánozták, mesélték újra, hogy már népmesének tűnik....

-Raffaello di Giovanni Santi, a reneszánsz szellem és a reneszánsz művészet egyik óriása 1483. április 6-án született, és harminchét év múlva ugyancsak április 6-án halt meg. Az általa megélt idő, a harminchét év, nagyon kevés egy teljes emberi életre. Raffaello azonban a kivételes tehetségek, a zsenik közé tartozott.

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Szilveszteri antikvárium - Budai szonettek
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák



            12 év – 12 szonett
              1999 -2010

1.

Augusztus volt. Szöktem, menekültem,
Buda várt rám, s virágos keblére vont.
Világrobbanás volt ez, fordulópont:
a kertben rózsa nyílt megrészegülten.

A szem, s a szív szeksztánsai bemérték
Szépvölgy, Zöldmál és Törökvész tájait:
- s hátrahagyva Debrecen szilánkjait -
lankák szép zöldjeit szívembe vésték.

A város kacagott, s én, mint a bölcsek,
élni vágytam, hogy mindenkit köszöntsek,
s elhittem: átlátok minden üvegen...

Én most meg foglak menteni, türelem!
- szólt Buda, s ölelt ezer finom dolog...
Rég volt. De az emlék aranylón csobog.

 

2.


...és most álmodom azt a régi estét,
mely az édes múltból egy percet mutat:
egy intés ez, csupán egy félmozdulat...
- de kapcsot old, és nyitja a szelencét.

 

Kedd volt, tán' egyike az utolsóknak,
mely egybefűzi a jövőt s a múltat,
s melyről nem tudni előre: búcsúztat.
A kép lebeg: vízen egy papírcsónak.

Több este már nem volt. A kedd árnyékolt,
- s helyetted ott maradt a bíbor égbolt...
Csak egy régi véset jelzi a padon:

(már nem piros, csak mint egy kaméleon)
- ott jártunk a dombok nyáresti hátán,
de már nem ketten megyünk, csak én, árván.


3.


Háborút viseltem önmagam ellen,

és e viharban elszakadt sok álom;
tébláboltam egy őszi, beteg bálon,
és igyekeztem, hogy élni se' kelljen.

A bánat lökdösött, múltak a hetek,
Buda kivirult, majd újra megfagyott;
fekete hangokat búgott egy fagott -
fehér angyalok, csak most őrizzetek!

…és elképzeltem: nyár lenne, délidő,
nap, hűs templom, fehér oltárterítő,
hársak szelíd lombját paskolja a szél,

s halkan fülembe súgod: ne eresszél...
De már késő. Minden elrendeltetett.
Hangom távoli, szomorú és rekedt.


4.

 

Micsoda év volt! Éltem láncra verten,
tél volt-e vagy tavasz, minek kérdeni...?
...mivé lett a múlt, a szép, az édeni?
Árkok mélyén elgyötörten hevertem.

...talán akkor bűnökért vezekeltem,
pedig tudtommal nekem nem volt sehány:
nem voltam soha sem irigy, sem trehány
- de elbújt Isten, s el az összes szentem.

Nagyokat lobbant a nyár Törökvészen,
- ha boldog vagyok, ezzel megelégszem -
de akkor úgy éreztem, minden kevés,

a jó szó is csupán fegyverdörrenés.
Abban a bús évben csak csend volt végül:
...mi mást is választhattam menedékül?

 

5.


...Anya, emlékszel a pusztító évre,

mikor a föld is megrengett alattam?
Rettegve éltem, sírtam szakadatlan,
- egyedül te buzdítottál reményre.

Én, félholt, kibe hálni járt a lélek,
kinek jövője mély szakadékba hullt,
fantom, ki némán és ijedten lapult,
és csak annyit tudott mondani: félek.


Pedig Buda befogadott és hű volt,
oltalmazón dobta felém a fátyolt,
ha sétáltam a nyári Hűvösvölgyön:

 

itt a fák hűs árnyékát kaptam kölcsön.
Test és ész még itt is őrizte terhét:
kértem, s nem kaptam Isten segedelmét.

 
6.



Aki árva, az halottabb, mint a holt,

és csönd támasztja meg háza oldalát:
vak lesz, bár utak hasadnak odaát,
- de addig nem jut el az elbitangolt...

 

S eltemet mindent a zilált képzelet,
- bent érleli ki nem csirázott vétkét -,
nem használ semmi, és görbülhetsz kétrét,
- vitorlád nem fogja be a kék szelet...

Ekkor felsóhajtasz: vágyaid szava
ha valósággá válhatna valaha...
De kívántad már ezt sokszor, elégszer,

s lásd, mivé tett az akaratos kényszer?!
Kipereg két kezed közül jutalmad:
várj, majd a föld, majd a rög betakargat...


7.

 

  

Sok hónap telt el, és sok döbbent óra,
s hiába kerestem oldást az égben,
csak ború volt, s palaszürke, tünékeny;
- ezt vittem magammal útravalóra.

...némán álltam a nyári alkonyatban,

később a tél is valahol elveszett,
s el a tavasz is - de a szív nem hegedt:
magamnak éltem, egyre komorabban.


Sokszor az árnyak óriásra nőttek,
és bár hadakoztam, mindig ők győztek.
Őszre tél jött, nem is tudom, hanyadik:

 

de éreztem, merül velem a ladik,
köröttem csak falak s távolabb romok.
...s ekkor eljöttek értem a démonok.


8.


Előttem lépcsők, vajon hová visznek?
Hegyek ormára? Vagy szurdokban hagynak?
Egy Hang mégis irányt jelzett az agynak
- s új értelmet adott a megtört hitnek.

...mint szomjazó, ki édes vizet ízlelt,
úgy érintett meg egy hirtelen varázs:
tűnt a téli táj, a rideg, zúzmarás,
- s a mélységen át csodás hidat ívelt.

Az életünknek van titkos szabálya,
s fent leng az isteni fény glóriája;
hisz mindenkinek jussa a szent oltár,

ha nem vagy irigy, büszke, rossz vagy sóvár.
A gond, s baj talán elfoszlik a szélben,
még akkor is, ha bánatod mély, s ében.

 

9.


Csitult a fájdalom, szebb évek jöttek,
éltünk csendes volt, bár csupán fél arasz.
...Buda gyönyörű, ha bomlik a tavasz,
és mi élveztük - boldog száműzöttek.

De a sors fukar.   -  Csak tíz év adatott. -
-  Anya, a halálod nem csak felkavart,
de a kín fellobbant, újból belém mart:
készülődöm már utánad, Szent Halott.

...Buda, hegyoldal - lejtős a temető:

nyaranta hűvös, ősztől deresedő,
októberben is csöndes, napsütötte,

s a márvány jelez: Debrecen szülötte.
Siettél. Azt hitted, maradok? Hát nem...
Egy kicsit várj még, s találkozunk.    
                                                             Ámen.
 

10.

 

S én - az árva -, ki erre-arra vágyik,
összecsúszott évek gondjával vívok:
álmaimból mi lett? Hitvány füstcsíkok.
...de itt volt az új érzelem - a másik.

Tiszta, fénylő és váratlan ajándék,
melyet szintén az augusztus hozott,
s bár létem szövete dúlt, s szakadozott,
- újra élt a szív s dobbant a halánték.


És akkor az ősz nem fájt olyan mélyen,
sorsom engedte, hogy a szív beszéljen.
Buda szeretett, segített utamnak,

 

de féltem is: az órák úgy rohannak...
A világ jó volt, az idő pöttömnyi;
többé e fényt már nem lehet megtörni.

11.

 

 

Az idő ellenünk s megváltás nincsen.
Te egy magasabb rend hozománya vagy:
s aki írja sorsom, intett: jóváhagy.
S ki vagyok én, hogy elszórhassam kincsem...?

 

...mert válaszolsz, ha gondolatban hívlak,
lehetsz bárhol: falun, Párizsban, Budán -,
átszólsz idők, terek labirintusán,
állsz a rakparton, s nekidőlsz a hídnak.

Nekem a túlsó part ácsol kalodát,
de nincsen panaszom. Isten megbocsát:
már elrendelte, melyik lesz az irány,

 

hol mennünk kell - két utolsó mohikán.
Régen tudom, tiltott kehelyből ittam -
és mégis: holtomiglan, holtodiglan…



12.


Én városom, Buda! Vakon szeretlek.
Utószónak mit lehet még mondani...?
Nem teljes az életem, e mostani:
s mi hiányzik - marad örök keretnek...

Keret, melyben feszül egy foszló vászon,
festmény, melyen a szín borongós, sötét;
némán hordom létem éjszín köntösét,
és vigyáznom kell, másnak ez ne fájjon.


Itt élek a hegyen, szól hozzám a táj,
lehetnék japán, olasz, svéd vagy maláj -
de a budai kertek, fák és repkény

 

csak magyarul beszélnek, egy a refrén.
Fillér út, Rügy utca - kedvesek, görbék,
és enyém mind. Igen, enyém e környék!






Budapest, 2010. szeptember 28. – október 9.

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007