2025. február 9. vasárnap,
Abigél, Alex napja.
Kalendárium

Február (régiesen Februárius, ősi magyar nevén Jégbontó hava) az év második hónapja a Gergely-naptárban, szabályos években 28 napos, szökőévekben pedig 29 napos. Háromszor fordult elő a történelemben február 30-a. A 18. századi nyelvújítók a februárt az enyheges névre keresztelték át. A népi kalendáriumban böjt előhava (vagy másképpen böjtelő hava) néven szerepel.

...

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

Szent Bálint napján tartják főleg az angolszász országokban a Bálint-nap (angolul Valentine's Day...

Az Úr tanítványai közé tartozott, és követte Jézust "János keresztségétol fogva egészen mennybevétele napjáig". Sorshúzással választották az apostolok közé, Júdás helyébe, hogy "velük együtt tanúskodjék Krisztus föltámadásáról". Az apostolok szétszéledése után a hagyomány szerint Etiópiában hirdette az evangéliumot. Alexandriai Kelemen õrizte meg egy mondását: "Gyöngítsd önmegtagadással testedet, hogy a lélek a Megfeszítettnek szolgálhasson." Vértanúságot szenvedett Krisztusért. Szent Ilona császárnõ az apostol ereklyéinek egy részét Rómába, másik részét Trierbe vitette. (Hankovszky Miklós)...

Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Emlék
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

Valaki nagyon nem szeretett ott fönn engem,
Mikor egy alig áprilisi napon a világra hagyott,
S ahogy sírni csiklandott az ősi bánat akkor,
Mint karmos lábú rovarhad, rám másztak a csillagok.

Apró asszony volt az anyám, még a szél is vitte,
mikor a kezét rám ejtette, fénylett, mint az ékszer,
Ma tenyeréből az angyalok is gyakran isznak,
Ha bántogatott is néha, ma érzem, hogy nem elégszer.

Mindenki egyszer Istent akar látni itt a földön,
Tűzre vágy az ember, ha lábát nyaldossák a lángok,
Az Isten is csak olyan apró, mint anyám a sírban,
S én nem győzöm már rászórni a sok-sok „miatyánkot”.

Rég volt, egy szürke őszi napon görnyedtünk az utcán,
Kebeléhez bújtam, miben ott rágcsált már a vég,
Már akkor is egy ócska koporsóban láttam hanyatt,
S ma is látom, ahogy az utcakölykök kiröhögték.

És ma is benne élek a rám tátogó óceáni éj idején,
S ezerszer is rajzolgatom néhány koszos lapon,
S ha rám sírdogál egy alig április reggel romján,
Hitegetem magam, hogy mostanság már nem szomjazom.

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007