Sorsom nem hitvány kétely, szavak és hónapok,
- élek, magamban idézlek, és lassan lehiggadok;
bár néha még gondokat hallok ugatni mögöttem,
de könnyen legyintek: én innen már elszöktem.

…már nem vagyok itt, már nem bánt az ősz sem,
gondtalan kacagok, játszom és sétálok ráérősen,
remények lobognak bennem minden szép után,
s már nem siratom a tavalyi György-napot bután…

Jól vagyok, nincs semmi gond, az élet oly’ csodás!
Nincs féltékenység, nincs bánat, nincs viaskodás...
Kell ennél szebb? Minden csupa varázslat és álom!
Öröm ez - s én e hazugság nélküli világot csodálom.

Hát nem pompás ez? Olyan, mint a rózsaszín mese,
és mindennek – lásd -, én vagyok boldog részese.
Engem, kit eddig nem várt se’ út, se’ ház, se’ hely,
most égbe röpülök, s vagyok a legkönnyűbb pehely…

Várj csak… Még egy szó, s ez nagyon komoly dolog:
az igazság végül mégis életre kap és hazatántorog;
…hát lerántom vállamról rőtszín varázsköpenyem,
s kérlek, bármit is olvastál most itt - ne higgy nekem!

Budapest, 2011. november 6.