Hűség
(kettős arckép)
Én most eljátszom azt, hogy könnyed az élet,
és velem ne is törődj, én jól vagyok, ne félts…!
…játszom, és te elhiszed, már nem éget ítélet:
megbékéltem. De fellobbant, és ég itt e mécs...
Most eljátszom azt, hogy a csend - jóbarátom,
erre vártam, s most boldog, gondtalan vagyok.
…de azt, hogy torz a mosoly a körtéri plakáton,
csak én tudom, és azok a zöld, rakparti padok..
Most eljátszom, hogy nem csak hamu vagyok,
de szabad akaratból született, villongó parázs,
szikra, amely bármikor - ha szólsz -, felragyog,
és leszek mosoly, szelíd szerető, égi szárnyalás.
Most eljátszom azt, hogy ismét a réginek látlak,
és mi szenny rád rakódott, most hirtelen zuhan.
A mocsok hámlik; újra a lebbenő, fehér fátylak:
megint az lettél, aki egykor. Aranyló párhuzam.
Most eljátszom azt is, hogy minden rendben van.
Nem sírok, most nem illik - csak nézlek szótalan,
s bizakodom, hogy végére értünk mégis az útnak,
mert csak neked hiszek azok közül, akik hazudnak.
Budapest, 2012. március 9. |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
