 | | | 2025. július 15. kedd, Henrik, Roland napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | George Sandot nem hívták se George-nak, se Sandnak. Férfineve ellenére nő volt. Egy idoben a legolvasottabb, leghíresebb, sot leghírhedtebb regényíró volt egész Európában. Romantikus, olykor vadromantikus történetekkel szórakoztatta, egyszerre lelkesítette és botránkoztatta olvasóit, kritikusait, még az államférfiakat is. Hiszen eloharcosa volt a nok egyenjogúságának, küzdött a szerelem szabadságáért, ünnepelte a munka hoseit, hangos szót emelt az elnyomottak, az üldözöttek, a nyomorgók érdekében. A korai feministáknak ugyanolyan irodalmi példaképe volt, mint a korai szocialistáknak....
| | Akik járatosak a magyar irodalom század eleji történetében, általában azt vallják, hogy A zöldköves gyűrű a legjobb magyar regények egyike. Ez a harmincesztendős korában meghalt fiatalember, aki előbb Kolozsvárott földrajz-történelem szakos tanárnak készült, majd Nagyváradon újságíró lett, és már közben tizenkilenc éves korában elnyerte egy történelmi regénypályázat első díját, huszonegy éves korától kezdve a budapesti újságok és folyóiratok legnépszerűbb szerzői közé tartozott, akinek novelláit ugyanolyan szívesen közölte a haladó Nyugat, a mérsékelten liberális-demokrata Pesti Napló és a szociáldemokrata Népszava. Mindenkihez tartozására mi sem jellemzőbb, mint hogy egyik regényét folytatásokban a katolikus egyházi érdekeltségű Élet, egy másikat a zsidó hitközség lapja, az Egyenlőség közölte....
| | Emily a yorkshire-i Thorntonban született Patrick Brontë és Maria Branwell ötödik gyermekeként (a hat közül). 1820-ban a család Haworth-ba költözött, ahol édesapja káplán lett. Ebben a környezetben mutatkozott meg igazán tehetsége az irodalomhoz. Gyermekkorában, édesanyja halála után, a három nővér - Charlotte, Emily, Anne - és fiútestvérük, Branwell képzeletbeli birodalmakat találtak ki (Angria, Gondal, Gaaldine) és történeteket írtak hozzájuk. 1837 októberében Emily nevelőnőként kezdett dolgozni Miss Patchett női akadémián Law Hill Hall-ban, Halifax közelében. 1842 februárjától Charlotte-tal egy magániskolába járt Brüsszelbe, majd iskolát nyitottak az otthonukban, ám nem voltak tanulóik. ... | | Régi nemesi család sarja, apja Sáros vármegye alispánja, majd főispánja, aki támogatta Szinyei Merse Pál festőszándékát. 1864-ben beíratta a müncheni akadémiára, ahol Strähuber, Anschütz, majd Wagner Sándor voltak mesterei, de hamar kapcsolatba került a kiváló pedagógus Pilotyval is, akinek 1868-ban növendéke lett. Mestereitől azonban csak a biztos rajztudást, a szerkesztés szabályait tanulta meg, az akadémikus formanyelvet sohasem vette át.
Már fiatalkori műveiben is megmutatkozott közvetlensége, művészetének egyéni hangja, koloritgazdagsága. Pilotynál együtt tanult Leibllel, s a müncheni tárlatokon találkozott Courbet műveivel. 1872-ben Böcklinnel kötött barátsága is a színek gazdagsága felé vonzotta. Egyéni formanyelve már 1869-ben kibontakozott a magyar plein air festészet első remekeiként napvilágot látó Ruhaszárítás és Hinta c. levegőjárta, friss vázlatában (mindkettő a Magyar Nemzeti Galériában). ... | | Az opera első nevezetes reformátora: abban a korban működött, amikor e műfaj - öncélú virtuóz áriák merő sorozatává válva - már feladta eredeti rendeltetését, a drámai kifejezést. Gluck, német születésű létére cseh és olasz zenei kiképzésben részesült (Milánóban Sammartini növendéke volt), és pályafutása is nemzetközi jelentőségű. Számottevő európai operasikerei után Bécsben volt udvari karmester, 1774-79 között a párizsi Nagyopera mutatta be operáit. Utolsó éveit Bécsben töltötte. Zenéjében sikerült megragadnia az antik dráma fenségének, hősei nemes jellemének meggyőző kifejezését. ...
| | Mint az első idők sok szentjéről, Tamásról is csak néhány vonást őrzött meg számunkra a hagyomány. Alakja úgy áll előttünk, mintha valami régi festmény volna: ha a festő nem írta volna fölé a nevét, vagy nem festett volna rá egy szalagot, amiről leolvasható a kiléte, nem tudnánk megállapítani, kit ábrázol, annyira általánosak a vonások. Bizonyos mértékig így van ez minden szent esetében, aminek az az oka, hogy nem annyira a személyük a fontos, mint inkább az, amit az életük mutat nekünk, s amit az Egyház a szentté avatásukkal és az ünnepükkel elénk akar állítani. ... | |
"... Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, -mint fentebb mondottuk- nagyon sok idő múltán Magóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Scitianak, aki feleségül vette Dentumogyerben Önedbélia vezérnek Emese nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta... ...Azonban isteni csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben lévő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből patak fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, és az ő születését álom jelezte előre, azért hívták őt szintén Álmosnak -ami latinul annyi mint szent-, mivel az ö ivadékaiból szent királyok és vezérek voltak születendők..." ... | | "Minden idők legnagyobb norvég írója az 1920-ban irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott Knut Hamsun, az impresszionista próza első számú mestere. Fő művét, egyben legismertebb alkotását találjuk ebben a kötetben. Az őserőt sugárzó remekmű az emberi fennmaradás és megélhetés lehetőségeit vizsgálja. A regény az ugart feltörő, otthont és családot teremtő paraszt házaspár kemény emberségének, büszke tragikumának történetét mutatja be. A lebilincselő elbeszélés kortól, politikától, minden befolyástól mentes és független, örök időkre szóló érvényes példát ad az emberi megmaradás, méltóság, a lehetséges kiteljesedés, az emberhez egyedül méltó élet lehetőségéről." ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Két triptichon | | 
1.
Széltől borzolt, tájba töredezett reggeleken, mint óriási, ázott veréb - gubbaszt a híg ősz a hideg cserepeken: eget és földet egybeken, összemázol sárgán és fájón... Buda, Kiscsősz, Mór nyekken az ólmos teher alatt, koldus eb vonszolja rühes bundáját a szétmálló avaron, mordul s biceg, sovány hátán nagy foltú seb, vöröslő, eleven pecsét. Baktat a hegyoldalon. Sosem kószáltak még szúrósabb, zord szelek, s elvetélt álmok a máskor kedves hegy felett, most nincs itt más, csak dér, fagy s üres telek; a komor őszutó a hegyre, ím, bekéredzkedett. Kihűlt vidék, egyhangú, szürke, szennyes ég. ...miért, hogy legyőz mindent a békétlenség?
2.
Figyelj jól és zárd be a szemedbe:
…gondold azt, hogy nyár van, giccset írok, lásd, nő a szárnyam… -, és most a Nap égő fésűt tűz a felhő lebbenő hajába - lassan foszlik ez a szombat is, minden hiába van, hiába. Csodát csenek minden perctől, vérzúgató erőm te vagy, a Fenyves lejtőn rekken a nyár, forró az esti szellő, és a kert, - mint pasztell a festő vásznán -, olyan. Most kék ürömről álmodom, és hogy a hullámok háta csendet ringat; ketten vagyunk, te meg én, ülünk a metrón, (legyen más, ki ezért a bűnért meggyón) a Deák téren megáll a világ és a forgalom, ugye tudod? Én hiszek benned, örökké s vakon; ha nem vagy itt, a sarokból várakozás ered meg, a zsaluk mind a hegyi útra merednek: talán a busz meghoz, gondolom merészen… És így lesz, mert ezt akarom nagyon, egészen. Már elmúlt, hogy csöndes legyél és gyáva, s éjjel megsimítod a hajam, lágyan, vigyázva. E csúf őszben is erre réved minden idegszálam, s ekkor azt érzem: a világ, s az élet hibátlan. Hiszem, hogy minden megint szép lesz, jössz, megértesz és megérintesz; örömöt lopunk magunknak, parányit, de e kevés is erős és tartós, mint a gránit. …a puha szőnyegen majd elhal a lépés, csöndes a világ és nincs számonkérés, csak a HÉV döcög velünk a forró nyárban, s a Begónia utcán megyünk hárman: te, én, és a titok, magunkba zártan. De most újra dünnyög a nyári szél, s én halkan arra kérlek, beszélj, beszélj, nyugtass meg, a szavaid mindent túlélnek, jöhetnek holnapok, s múlhatnak ezredévek. [...] Ma kódex vagyok, arany a gerincem, szálkás, gót betűkkel írom a vétkem, és tudom, amit mindenki más: annak, aki egyre mélyebb árkot ás, - a soha el sem követett bűneire - nincsen, nem lehet feloldozás. …és gondold azt, hogy még mindig nyár van, giccset írtam, s lásd, letörött a szárnyam.
Figyelj jól, és zárj be a szemedbe.
3.
A lélek dolga nehezebb, mint testünknek összes kínja: bármi az, kevésbé fáj, mint ami halk, átlátszó lényedet a vak végtelenbe rojtolódó bánattá, s torzzá szomorítsa. Lásd, hiába hirdetted szelídségedet e vérfoltos világban, ha senki nincs, ki majd halálos ágyadnál féltőn megállva őszinte és kitakart szívvel - életed marasztalását kívánja. Amit nem mondtál el, mert nem lehetett; elmondja más! Ne hidd, hogy majd hiányzol, vagy gondolnak néha rád… De míg itt vagy, azt, hogy szeretlek - boldogan hallgatnád.
4.
Néha ostoba dámákat öklend fel az idő, megannyi mihaszna, feledhető élet… -, legtöbbjük idegen és jól felcímkézhető: egyik sem érdemel szót és védőbeszédet.
…de keserű pirulát tartogat mindahány, felbukkannak a múlt külső szegletében; szánandók, kit a sors gyomra visszahány, szemük ravaszul villan, és a hajuk ében.
Van, mit nem kell soha komolyan venni: feledni könnyű, hisz’ mind szürke figura. Csak nevetni kell és rálegyinteni: „ennyi!” De lám, gyűlik az ajtófélfán a sok strigula…
5.
Ha elfáradok, eloltom a lámpám, süket csöndben hallgatózom, hisz’ a szitakötők tánca: látvány. Kalligráfiák rajzolódnak a hatalmas ablaktáblára, de én - árvák árvája - temetni vágyom a gondokat mára… Radioaktív vagyok, mindenki rajtam tartja Geiger-számlálóját, dolgozik a műszer, hallom kattogását… Vaskos sérelem gennyez mélyen, védekező falósejtek milliárdjai még a hitvány "másik" emlékét is próbálják elemészteni bennem.
Egykor gondolataimban kék voltál, akár az ég Kubában, és még most sem fakulsz szívem zegzugában, ott vagy - akár egy antik szobor képében - az asztalon: ránézek megbabonázva, és a márvány bűvkörébe von.
Hetek óta minden éj gyötrőn zsigereimben lappangott, s a néma éjszakákon - akár Hamlet monológja -, bizonytalan vagyok. Dacolok mégis mindennel és kacagok… Ma is szeretem a véletleneket, melyek mögül Isten mosolyog.
6.
A tél már féket szorít rám és ellopja szavamat, s a meleg szobában összegzésre késztet életem; növekszik bennem a bánat - parázs daganat -, ólomsúlyokat cipel gyomrom: romlott élelem. De a végső utamat mutató gyengécske fényben az „Indulhatunk?”-ra azt felelem: „Még nem…” Várok, még dolgom van talán, varázsos szeszély, ígéretek, álmok, örömök… Boldog szenvedély... De ha lelkemben a tavasz is majd egyedül kalapál: a gyeplőt elengedem - nincsen utolsó szalmaszál. …s a végső utat mutató erős, ragacsos fényben a „Készen állsz?-ra azt mondhatom: „Már készen.”

Budapest, 2012. november 18. |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
|  | |
Könyvajánló | | |  | |