 | | | 2025. szeptember 16. kedd, Edit napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. ... | | 
Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...
| | 
A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt. ... | | Anne-Sophie Mutter a modernkori hegedülés óriása, s ha nem lenne ennyire fiatal és szépséges, akár nagyasszonyának is lehetne nevezni. A fiatal Mutter még a hetvenes években debütált kislányként Karajan segédletével Mozarttal, majd egy berlini újévi koncerten játsdzotta Bach híres E-dúr hegedűversenyét. ... | | 
Sértő Kálmán (1910-1941) Erdélyi József és Sinka István mellett huszadik századi nemzeti költészetünk mindmáig egyik legelhallgatottabb alakja, noha egykor rajongtak verseiért.
... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Etűd | | Reggelre az ég hirtelen széthasadt, és a márciusvégi tél őrjöngve vadult - én csak feküdtem némán és hanyatt, a rosszkedv repített, akár a katapult.
De egyszerre sárgán izzó nyár ölelt fel, égő július volt és te mellettem aludtál; majd megmozdult a falon a Brueghel, lehullt egy papírlap az íróasztalunknál.
Fordulsz, dünnyögsz: „… simíts még!”, az álmos hang, mit annyira szerettem… Kintről most bekékell egy darabka ég, már virrad. Ilyenek voltunk mi ketten…
Ez vagyok. Nyári nő kék selyemcipőben, s még van bennem sok furcsaság bőven; rég nincs titok, én is jól ismerem arcod: azt hiszem, mindegyiket. - Ugye hallod?
Szörnyű robajok között pattog a híg eső, a szél süvít, fúj - nem csak halkan beszél; (holnap már április, ünnepnap, jóleső...) - és színes álmaim szétszórja a budai szél…

Budapest, 2013. március 31. |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
|  | |
Könyvajánló | | |  | |