 | | | 2025. december 2. kedd, Melinda, Vivien napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
A keresztény egyház első vasárnapja közeleg, mely egyben Advent első vasárnapja is. Az Advent szó az „adventus Domini” szóból ered, melynek jelentése: eljövetel. Ez az eljövetel Jézus Krisztus eljövetelére vonatkozik, kinek születését December 25-én ünnepli az egyház. ... | | 
December (Ősi magyar nevén, Álom hava) az év tizenkettedik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. Neve a latin decem szóból származik, melynek jelentése tíz – utalva arra, hogy eredetileg ez volt a tizedik hónap a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók szerint a december: fagyláros. A népi kalendárium Karácsony havának nevezi. ... | | 
Prágában született, elődei német nemesemberek és cseh módos polgárok voltak, németül és csehül egyformán tudott, majd nyugati öntudattal úgy megtanult franciául, hogy mind a három nyelven írt versben is, prózában is. Azután szláv öntudattal sajátjának akarta tudni az orosz nyelvet is. Hódolattal vendégeskedett Tolsztojnál, majd idővel néhány évig a szobrászok szobrászánál, Rodinnél volt titkár. ... | | 
Petőfi Zoltán (Debrecen, 1848. december 15. – Pest, Józsefváros, 1870. november 5.) színész, költő, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia fia.
Az evangélikus – római katolikus vegyes-házasságból született gyermek édesanyja vallását kapta, katolikusnak keresztelték. Keresztszülei Arany János és neje, Ercsey Julianna. ...
| | 
Kodály Zoltán 1882-ben született Kecskeméten. Édesapja Kodály Frigyes (1853–1926), Kecskemét teherleadási pénztárnokaként, Szob, Galánta, majd Nagyszombat állomásfőnökeként tevékenykedett. Édesanyja Jalovetzky Paulina (1857–1935), egy lengyel származású vendéglős lánya volt. Édesapja hegedűn játszott, édesanyja pedig zongorán játszott és énekelt. ... | | 
Ahogy a málházó mesélte” - Pótnyomozás József Attila halála ügyében 9.
Később felhívtam Budavárinét egy-két kérdéssel, és amikor telefonban elmondta, hogy Bartos Józsefnek, a másik szemtanúnak él a lánya Szárszón, és kérdésemre, hogy a csendőr felírta-e a férje nevét és az adatait ott este, és kikérdezték-e, hogy mit látott: azt felelte, hogy igen, kikérdezték, akkor elhatároztam, hogy lemegyek még egyszer Szárszóra ezt rögzíteni, és Bartos József lányával, Zsuzsával beszélni. ... | | 
Kosztolányi Dezső: Ádám
Most sokszor gondolok arcodra, Ádám, Bús ősapám, mert fáj, hogy létezem S a nevem: Ember. A gond szolgaágyán Feléd lóbázom csüggeteg kezem.
Papagály s tigris közt csúf ember-állat, ...
| | 
Vörösmarty Mihály (Pusztanyék, 1800. december 1. – Pest, 1855. november 19.) magyar költő, író, ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság rendes tagja, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Tavaszi rapszódia | | Mikor a gyanakvó nappalok elcsitulnak, (csillaghozó este! ... adj nyugalmat...) a hosszú vasárnapnak végre itt a vége: eltűnik a hajlott ívű, néma messzeségbe, nő az árnyék - majd a hegy karjába hull, és úgy lesz egyre nagyobb, ahogy alkonyul.
Vajon megérzed-e ilyenkor rádcsukódó szemem, ahogy benned örökké saját magam keresem? ...tudod-e hogy látlak, ahogy verset írsz, ahogy kezeddel magad elé igazítod a papírt, és hiába hull már a pelyhes sötét, még tűnődve simítod az asztal felszínét: ujjaiddal kis köröket rajzolsz, és mélyen, belül már az édes, csereklyés őszre gondolsz. Várod a borongó fényt, ahogy a rőt láng szertefut, látod lent, a völgyben az álmodó falut, ahogy alkonyattájt bezárják a hátsó kertkaput; hallod, ahogy sün motoz a rézszínű avarban, majd a hamvas égig felnő az esthomály lassan... Április eleje van, de te már azt látod, amint szőkülő ködökkel felébred naponta a tépett gyertyánfa ágán az őszidőnak első rozsdafoltja.
Ma a tiszta, puha, éji csöndességben: némán, te az őszre vársz, én a nyarat marasztalnám... Lásd, én csak nyáron tudok boldog lenni, máskor sulykos a lelkem, mint a hitvány kenyér. A tél meggyötör, átad a kétségbeesésnek, csak áprilisban éled újra bennem a remény, mikor a hegyek, ...a Duna, ...a lombok zöldje, a napsütés forró zümmögéssel csak az enyém, az egyhajú virág lándzsás levele térdepel elém, és az akác sűrű, bódító illata a te hangodon zenél. ...és ma a ferdeszálú, délelőtti fényben gondolatban mosolyt küldök, bíztatást, erőt, s a hideg csillagokat kigyomlálom mindet, a kitavaszodott város fölött.
...mert hiába van minden, és hiába vigyázol, akárhová megyek, mindenhol hiányzol: örökre, és centiről centire szőttelek meg emlékképeimnek boldog önmagából.

- |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |