 | | | 2025. szeptember 18. csütörtök, Diána napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. ... | | 
Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...
| | 
A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt. ... | | Anne-Sophie Mutter a modernkori hegedülés óriása, s ha nem lenne ennyire fiatal és szépséges, akár nagyasszonyának is lehetne nevezni. A fiatal Mutter még a hetvenes években debütált kislányként Karajan segédletével Mozarttal, majd egy berlini újévi koncerten játsdzotta Bach híres E-dúr hegedűversenyét. ... | | 
Sértő Kálmán (1910-1941) Erdélyi József és Sinka István mellett huszadik századi nemzeti költészetünk mindmáig egyik legelhallgatottabb alakja, noha egykor rajongtak verseiért.
... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Hajnalban egyedül | | 
Derengő fény matat a
nyirkos bokrokon, akácfa ágon még darabka
éjjel ül. Derékba tört álmom
szememből épp' oson, s a hajnal csendesen a
völgyben szétterül.
A szél nyakamhoz ér,
mint tegnap ujjaid. Kesernyés főzetem
reszketve kortyolom. S a gondolat: miért
vagyok ma újra itt...? - hiányoddal karöltve
gyűri homlokom.
A zord fenyők alatt
folt-árnyak játszanak, a fürge kis patak
homályból szól felém. Talán egy pillanatra
Téged láttalak: a vágyaimból vont a
szürke fény elém.
Neved sután papírra
karcolom megint, így őrzi arcodat a
meggyötört füzet. Hegyek mögül a Nap
felbukkan s erre int, de bennem két szemed
emléke gyújt tüzet.
A barna balkonon a
reggel rám köszön, s mutatja szótlanul:
milyen csodás vidék! A rét felé hajol, hol
pompás színözön, s mint lelked idelent,
oly tiszta fent a kék.
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
|  | |
Könyvajánló | | |  | |