A hegy havas még, ám itt lent a völgyben
már csak néhány mélybarna folt a tél.
Bátran virágzó bokrok ága zörren,
s fagyról csupán a járdakő mesél.

A park is ébred, és öltözni készül,
gyűrött arcán  babrál a lenge fény.
A napra néz, s a hódolat jeléül
vigyázzba áll a díszbabér sövény.

A fák körül a citromsárga lepkék
akárha épp a párjukat keresnék,
telet feledve járják táncukat.

S amott a padnál kormos macska lépdel,
kertész siet kezében szürke léccel...
Tavaszt idéz már minden mozdulat.