A langyos lenge szél már ringatott egy álmot,
s száz lepke szárny pihent a nyári orgonán.
A tó vizén a fény csendben merülni látszott,
s a fák felé repült a barna kormorán.
És dús bokrok mögött tápászkodott az este,
lerázva köntösét indult a parkon át.
Imbolygó lépteit telt lombok árnya leste,
a parton meg-megállt s ráncolta homlokát.
S e perc megrészegült csepp kelyhek illatától,
s hol gömbtuják között rezgett a szürke fátyol,
a mélyülő homályban megfogant az éj.
Szemközt a hegytetőn felhők vetettek ágyat,
a rongyos paplanokra múltak füstje száradt,
s felettük hangtalan kigyúlt a holdkaréj.
 | 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
