Aranyló fényben zöld a vászon,
vidám színekkel fest a nap.
Tömött kalász leng szalmaszáron,
s leszúrt karókon csüng a bab.
Rigók fütyülnek, szól a kánon,
kutyám megmozdul, inni kap.
Az ablakot nappal bezárom,
ember csupán így bírja csak...
Szalonna zsírja rőt parázson,
felszáll a füst, szemembe csap.
Megszomjazom, hűs fröccsre vágyom,
s frissülni hív a kerti csap.
Fejemben szerte ákombákom:
kiizzadt, összegyűrt szavak.
s bogárkák túl a kőrakáson
apró szikráknak látszanak.
A hintaágyon ér az álom,
párnám egy rossz, fonott kalap.
Titok marad még vallomásom,
kezemből földre hull a lap.
| 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
