 | | | 2025. november 15. szombat, Albert, Lipót napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
November (Ősi magyar nevén, Enyészet hava) az év tizenegyedik hónapja a Gergely-naptárban, és 30 napos. Neve a latin novem szóból származik melynek jelentése kilenc, mivel eredetileg az év kilencedik hónapja volt a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók a novembernek a gémberes szót javasolták. A népi kalendárium Szent András havának nevezi. ... | | 
1897 és 1901 között a budapesti tudományegyetemen jogi és államtudományi, ezzel párhuzamosan földrajzi és szociológia tanulmányokat folytatott, a magyaróvári Felsőbb Gazdasági Tanintézetben is tanult. 1903-ban szerzett államtudományi doktori oklevelet Budapesten. 1903-tól Lóczy Lajos mellett dolgozott gyakornokként az egyetemi földrajzi intézetben, 1904-től szolgabíró volt Szatmárnémetiben. 1905 és 1910 között a nagysomkúti választókerületet képviselte, részt vett a darabontkormány elleni "nemzeti ellenállás"-ban. 1907-től a földrajztudomány felé fordult, Szudánban tett nagyobb utazást, majd térképészeti kutatásokat folytatott Európa nagy könyvtáraiban. ... | | 
Erkel Ferenc (Gyula, 1810. november 7. – Budapest, 1893. június 15.), magyar zeneszerző, karmester és zongoraművész. Pályáját zongoraművészként és zenepedagógusként kezdte Kolozsváron, de alkalmilag vezényelt is és zeneszerzéssel is megpróbálkozott. ... | | 
Édesapja mellett kezdte meg zenei tanulmányait, 1819-től a nápolyi konzervatóriumban Tritto és Zingarelli tanítványa volt. Először egyházi műveket komponált, első nagyobb szerzeménye az 1824-ben Nápolyban bemutatott "Adelson e Salvina" című opera volt, amit a "Bianca e Fernando" című operája követett. Ezzel elnyerte a kor híres impresszáriójának tetszését, meghívást kapott Milanóba, hogy ott a Scala számára írjon, ami nagy megtiszteltetést jelentett. 1827-ben "Il Pirata" (A kalóz) című dalművével egész Olaszországban híressé vált, sikere évvről évre nőtt. ... | | A tragikus hirtelenséggel elhunyt Karl Richter nemcsak az egyik legnagyobb orgonaművésze volt a korának, hanem az egyik legnagyobb dirigense is. Talán Bach vagy Handel esetében nem túlzás azt mondani, a legnagyobb. Bach remekműve, mely a zenetörténet számára még mindig kérdéses mű a keletkezése szempontjából, vitathatatlanul a legnagyobb értékét tekintve. Otto Klemperer a nagy zsidó-német karmester mondta a H-moll miséről, hogy az emberiség történetének legnagyobb alkotása. ... | | 
Gyurkovics Tibor 1931. december 18-án született Budapesten.
1942-1948 között a budapesti piarista gimnáziumba járt. Itt érettségizett le 1950-ben. Polgári származása miatt nem vették fel sem az orvosi, sem a jogi egyetemre, és a színiakadémia sem fogadta be. Néhány hónapig a BESZKÁRT-nál dolgozott normásként, éjszakai műszakban, majd szeptemberben felvették a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára. Annak elvégzése után, 1953-1955 között pszichológusi oklevelet szerezett az ELTE BTK-n. ...
| | Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében, hát ittmaradtam, újra egymagam. A búcsuzást kiálltam, vége van, de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.
Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak, de - bár lelkében önvád is harap - új jég alatt találja őt a holnap. Mit kezdjen az, ki helyszinen marad? ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
A „zöld angyal" visszatér | |
„tovább e jelen világon, villámló karokon át, tovább a reményen, ha a Lehetetlenért is, tovább" /Nagy László: A zöld angyal/
I.
A zöld angyal visszatér. Pipacsok, talpfák, szikár ecetfák Óvó karjai ölelik át az árvuló Épületek vállait, gazdátlan síneken túl Amerre az út tovafut innen, Mindenütt, ameddig ellát a szem, Burjánzó, zöld elhagyatottság. Ez marad mindig az ember után: A hónaljig érő gyomdzsungelek Megörökölt barbarizmusa. Halad az árral, túlél, vegetál. Kórboncnoka immár, s nem ápolója E tájnak, mely életének egykor Őrzője, s megtartója volt.
II.
A zöld angyal visszatér. Az üres állomások embernélküli, Emlékező magánya csenddé oldja Suhanó szárnyait, s kertté avatja A száz éve félretolt, öreg teherkocsit, S barna deszkái közt, suhanc akácok Űzik el szuszogó, mozdonyos álmait. A némaság kelepel idefenn, míg alant A tobzódó város szűretlen zajai hörögnek Bele a ronggyá vert csend szürke szemüregeibe. A peronokon, s a még csudaképp, ép padokon Átcsap a fű-hullámverés, árad, zajlik a zöld, Nyújtóznak benne a bokrok, csobbannak a fák. Csupa zöld, lebegő áradás, zöld-glóriás Földindulás, embertelen szívdobbanás, Mind milliónyi aknarobbanás, széltől éles Zöld robajban kaszasuhogás. Zöld időben Kéklő árulás, emberszagú, sárkányszagú, Féregfej-nepper szagú reggeli gyanú Hétfej-foga zölden zárul, gondja odva Bűzhödt kátyú, lehulló éjjeli-zománc!
III.
A zöld angyal visszatér. Megrázza vállam, szívembe szisszen, Mint a vasárnapi orkán, mely rádörren A kertre. Lebontja hajléktalanok viskóit Az erdőszélen, s nem épít nékik újakat Kőbánya szívében. Fényről hazudik Naponta, s rájuk engedi janicsárjait. Tüneteket kezel, s tíz körömmel Kaparja el elfeledett veteránjait. S gazdátlanná vált hérosztemetők Vadszőlőindái kúsznak az elmálló Harangtorony kupola csontjáig, S a parttalan áradó, sárzuhatag arcú Hordák erodálják az őszülő mediterrán Májust, talaja sárguló moha, hangyasár, Vetetlen ágyakban fetrengő alkony-ideál, Ami a tegnapokból véletlen megmaradt, Az az óráját nézi csendesen, és sorára vár.
IV.
A zöld angyal visszatér, s megáll a Keletinél. S vele szemben álmodik a nyomor vedlett kabátban, Szakácskönyvvel a kezében, s azon tűnődik lapjait Forgatva éppen, hogyan is készíthetne majd egyszer Egy tál ételt egyszerűen. Előtte a pörgő káosz, Kocsival száguld város, s csak ebből áll, még Az elmúlásba se megy gyalog, míg a motor Le nem áll, s a kerék forog. Az öregember Az angyalra néz, s feláll a járda szegletén. Nyitott könyvét összecsukja, s a vedlett kabát Zsebébe dugja. Mehetünk,- mondja, s vissza Sem néz a földön heverő pár ócska rongyra. Induljunk, barátom, hosszú még a délután.
2014. május 27.

|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |