Csak írd tovább, papír pirul, de bírja,
és mit se bánd, ha sántikál a szó.
Ha hallaná, szegény Attila sírna,
ma mennyi minden elfogadható.
Megértelek, fáj rozsdamarta kerted,
s hogy volt szerelmed rothadó halott;
és bár a testet balzsamokkal kented,
oly kellemetlen áraszt dögszagot.
A bűneit fogd félredőlt keresztre,
és mentsd a gyilkost, mondván, más is ölt.
Igaz s való tudója, mondd, lehetsz-e,
ha vak rajongás, az, mi így kitölt.
Dobálj csak szedret véres utcakőre,
nevezz alvóknak régen holtakat;
a részegeknek úgyis jó a lőre,
s van még kit kábít csillag-pillanat.
Majd hisz Neked, kit hitre bír az érdek,
vagy az ki szárnyal még a szőnyegen,
s titkolja voltát dünnyögő meséknek,
na, az Barátom, tényleg becstelen.
 | 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
