Az éj sötét, a csillagok lapulnak,
Veled hajózom s hallgatom szavad.
Nézd, ráncaim már semmivé simultak,
hagyd megfürödni tükrömben Magad.
Homok pereg, bár érzem, mit se bánom,
szemedbe nézek, ott a végtelen.
Csak egyre szépül halkuló világom;
Te gyújtasz lámpát túl a fényeken.
![](https://scontent.fbud5-1.fna.fbcdn.net/v/t39.30808-6/266325419_4993913880643267_5427055332211185358_n.jpg?_nc_cat=110&ccb=1-5&_nc_sid=730e14&_nc_ohc=lFLaTby5h7AAX-uhfKm&tn=MX2viCHJw9C1ulQ0&_nc_ht=scontent.fbud5-1.fna&oh=de6508c26d3ccd53e8008890fe0623d3&oe=61B92746)
|