(Bajusz Árpádnak)
Kéne még egy szó,
A végéről való,
Szívből lélekig ható,
Álságromboló,
Féltve ápolt gondolat,
Józanító remény.
Kéne még egy bíztató,
Hogy a keskeny út járható,
Gyarlóságunk eldobható
Rongycafat, nem ruha már.
Kéne még egy csendes intelem,
Hogy a figyelmes fegyelem
Holnapra itt többet ér.
Kéne még az indulattalan
Döbbenet szárnya felett
Elkiáltott Hiszekegy, hogy
Általunk, a jóra sóvárgó világ
Tükörbe nézzen legalább.
Kéne még egy zseb az ingemen,
Ahová gyávaságom beteszem,
Mikor a szószékre nézek, hol állsz,
Mint hajnali égre, apám nyomán.
2012-10-11
![](https://scontent-vie1-1.xx.fbcdn.net/v/t1.0-9/15492516_1367623999938958_3761853103218535622_n.jpg?oh=cf43b6688d769e9bd622893c437e2c2c&oe=58F0956B)
|