2024. október 7. hétfő,
Amália napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Az infernó vége
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák


„Megrendülésünk súlytalan,
Panaszunk sincsen, nincs már, csak vinnyogás.
Túlélő alázat csendesít,
de túlélhetetlen itt a hallgatás."
/Csengey Dénes: Vörösmarty költő lázbeteg éneke/

 

Eddig eljutottunk, a hallgatás faláig.
Delelő hold embermagányt sodor,
s rekedt harang kondul a sötéttel.
Rőzsetenyérben szívkoszorú lángol,
s hollórajok árnya keresztútra feszül.

Szűretlen, kéretlen, véletlen szavak,
füstölgő gondolatkazlak szemhatára.
Látom, oda se nézve: a csönd is csak áll.
Torlódik susogva minden, hisz magad is
látod, de nem sikoltasz, ha marja torkodat
fortélyosan az a régi, és mosolyogva lapít.

Mutasd magad, te, a szabados harag
szőke örvényében forgó, summás alak!
Szaladó szeánszok, ferdült imákba fulladó
malasztján kérődző, hullott sorsú magyar!
Folyékony éjszakádra, mint holtra a bőr,
ráhűl a másnap. Mit sírsz? Ennyid maradt.

Hagyd holnapig, hátha megtartatsz,
és jeleket hagy neked a kegyelmes ég.
Figyelj a hangra, mely életre érlel!
Száll és szól, kiált, kiáll, haragszik érted
kétségbeesett méltósággal ma is a költő.
Lángol a rőzse, füstje száll a sötéttel,
és embermagány kondul a falaknál.

2017. február 22.

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007