Rájössz, hogy többet nem tehetsz,
s tolladat a bozótba vágod,
mert valahol minden elveszett.
Mások építenek, másmilyen világot,
amelyben végképp nincs helyed.
Hideg bőrödön dér feni kését,
szél karcolja dühödten a tájat,
s rád korai ébredések várnak,
megkésett alázat, mert érzed,
hogy csak e rettenet ellenében
lehet itt most szólnod, élned,
és igazat remélned.
2017-01-08
 | 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
