 | | | 2025. szeptember 15. hétfő, Enikő, Melitta napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. ... | | 
Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...
| | 
A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt. ... | | Anne-Sophie Mutter a modernkori hegedülés óriása, s ha nem lenne ennyire fiatal és szépséges, akár nagyasszonyának is lehetne nevezni. A fiatal Mutter még a hetvenes években debütált kislányként Karajan segédletével Mozarttal, majd egy berlini újévi koncerten játsdzotta Bach híres E-dúr hegedűversenyét. ... | | 
Sértő Kálmán (1910-1941) Erdélyi József és Sinka István mellett huszadik századi nemzeti költészetünk mindmáig egyik legelhallgatottabb alakja, noha egykor rajongtak verseiért.
... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Kivonat | | Időm telik, lassan mindent tudok magamról. Mit múltam rejteget, szavakra tördelem. Az ujjaim között sárral kevert aranypor, s megannyi régi én időzik itt velem.
Akad, mit nem hiszek s van még, amit nem értek. A zaj mellébeszél, a csendre hallgatok. A válaszokba vágnak kétkedő miértek, és ablakokra nyitnak újabb ablakot.
Feledni lenne mit, maradtak itt-ott foltok. Vétek ma is hibát, ügyetlen leplezem: arcom pirulni kezd, minden lámpát leoltok, s a rám hulló homályba törlöm meg kezem.
A tűztől rettegek, láttam, milyen, ha éget, s mint marja füstje szét a törtetők szemét, mint hull, ki józan, mások részeg álma végett, s mily könnyen olvad el lángok közt egy pecsét.
Felhőket rajzolok, de földhöz ér a lábam. Ha eddig eljutottam, nincs reménytelen. Lehunyt szemem mögött elrejtve száz világ van, s hiszem, ha távozom, majd fénybe érkezem.
 |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
|  | |
Könyvajánló | | |  | |