2025. február 9. vasárnap,
Abigél, Alex napja.
Kalendárium

Február (régiesen Februárius, ősi magyar nevén Jégbontó hava) az év második hónapja a Gergely-naptárban, szabályos években 28 napos, szökőévekben pedig 29 napos. Háromszor fordult elő a történelemben február 30-a. A 18. századi nyelvújítók a februárt az enyheges névre keresztelték át. A népi kalendáriumban böjt előhava (vagy másképpen böjtelő hava) néven szerepel.

...

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

Szent Bálint napján tartják főleg az angolszász országokban a Bálint-nap (angolul Valentine's Day...

Az Úr tanítványai közé tartozott, és követte Jézust "János keresztségétol fogva egészen mennybevétele napjáig". Sorshúzással választották az apostolok közé, Júdás helyébe, hogy "velük együtt tanúskodjék Krisztus föltámadásáról". Az apostolok szétszéledése után a hagyomány szerint Etiópiában hirdette az evangéliumot. Alexandriai Kelemen õrizte meg egy mondását: "Gyöngítsd önmegtagadással testedet, hogy a lélek a Megfeszítettnek szolgálhasson." Vértanúságot szenvedett Krisztusért. Szent Ilona császárnõ az apostol ereklyéinek egy részét Rómába, másik részét Trierbe vitette. (Hankovszky Miklós)...

Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Januári elégia
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák
Megszentelő január! Az égbolt
aranyos lángja gyúl a hegyen,
fagyott ágak közé robban,
hogy e hajnal glóriája legyen,
hóval dobban a dombra a tél;
borzas ájulattal kidől,
s a bronzálarcos kényes nappal
havat fej a tőgyeiből.

Repedez a világ,
égre, földre törik össze,
zuhog és árad a reggel,
hogy jöttét fénnyé fürössze.
Száznyi kémény csügged az égre,
kötéllé fonja a füstöt a hideg,
s úgy rángat még száznyi tetőt,
mint a szívet ezer izom, ideg.

Vastag iszonyattal búg a város,
milliónyi embervadnak ólja,
szél liheg a falak között,
s a házakat is megszagolja.
nézem a táj kopott rendjét:
rongyos és beteg, önnön másom,
bánatom is itt füstölög,
mint régi mozdony egy állomáson.

Emlékszel-e még rám?
már nem is tudom, milyen régen,
mikor fáradt magam
hozzád vittem
egy csendes esti városvégen,
Már az én istenem voltál,
vagy csak szent kegyelmét adta veled,
még ma is, mint szívből a bánat,
a régi eső is megered.

Nélküled már ezer éve -
talán csak az Isten, ki lát -,
sétálok egy fagyos utcavégen
levél csörren, mint gyűrött számlák.
Ma jobban magam vagyok,
mint föld alatt a síri vermek,
mint oszladozó szelíd holtak,
mint a rossz kölyök, kit ütnek, vernek.
s ahogy hazafelé jöttem tőled,
s néztem, a fagy a fákat fosztja,
úgy olvadt a számba csókod,
mint hívő nyelvén az ostya.

Még január van, szövetségem
most is fáj az összes esttel,
És viszed messze glóriádat
mit neked adott az est,
e szentséges-bús ötvösmester,
és bármerre is aludj, ébredj,
az ábrándozás megtalál
látlak téged, szép melledet,
mint mindenkit a rossz halál.

 

2005 januárja

 

 

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007