2025. február 19. szerda,
Zsuzsanna napja.
Kalendárium

Február (régiesen Februárius, ősi magyar nevén Jégbontó hava) az év második hónapja a Gergely-naptárban, szabályos években 28 napos, szökőévekben pedig 29 napos. Háromszor fordult elő a történelemben február 30-a. A 18. századi nyelvújítók a februárt az enyheges névre keresztelték át. A népi kalendáriumban böjt előhava (vagy másképpen böjtelő hava) néven szerepel.

...

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

Szent Bálint napján tartják főleg az angolszász országokban a Bálint-nap (angolul Valentine's Day...

Az Úr tanítványai közé tartozott, és követte Jézust "János keresztségétol fogva egészen mennybevétele napjáig". Sorshúzással választották az apostolok közé, Júdás helyébe, hogy "velük együtt tanúskodjék Krisztus föltámadásáról". Az apostolok szétszéledése után a hagyomány szerint Etiópiában hirdette az evangéliumot. Alexandriai Kelemen õrizte meg egy mondását: "Gyöngítsd önmegtagadással testedet, hogy a lélek a Megfeszítettnek szolgálhasson." Vértanúságot szenvedett Krisztusért. Szent Ilona császárnõ az apostol ereklyéinek egy részét Rómába, másik részét Trierbe vitette. (Hankovszky Miklós)...

Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Most is "csak egy éjszakára"
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák
I.
A hálátlan utókor nem kért áldozatokat.
Feledi a hősi tetteket, s az elvérzett bajtársakat, 
jeltelen csatamezőkön. Múltunk ócska vasdarab,
rozsdás töltényhüvely, átlőtt rohamsisak,
melyet közmunkás rossz szerszáma fordít ki a földből.
Semmi sem számít, s bár emelkedett megemlékezések
sora kábít, ördögi tervek terepasztala volt, s marad a világ.
Odalenn a sárban mindig halott árvák, s vérző katonák.
Seregek vonulnak örökké jobbra, balra, jajra, diadalra,
megannyi sápadt sakkfigura, szuronyvégeken feketéllő
ballada. Az uszító propaganda, mint üvöltő bajonett
átdöfi a csendet, háborúra késztet olaszt, magyart, szerbet,
s akkor még egyik se kérdi, hogy mi mind, miért is?
Csak a jelszó visong, csak a pátosz: „Megállj, megállj,
kutya Szerbia!”, és a sokadszorra lehullt falevelek,
Isonzó, Verdun, Galícia, s Premyzsl, ahonnan a költő
üzente „Csak egy éjszakára”. Benne üvölt a száz kerek év,
melyben örökös kisded a béke, s pólyája csupa vér.

Bajtársak hóban, hőben, erdei barakkok előtt, harcközi
szünetekben, ingujjra vetkezetten, egy nyári délelőtt.
Holnapra tán már mind halott. Fénykép őrzi a megkopott, 
ritka pillanatot, egyszeri mozzanatot: Íme, ember vagyok!
Aztán tovább, tovább! Szervezetten, tervezetten folytatódnak
a hadmozdulatok. Lövészárok, drótakadály épül, rikolt a gránát
ömlik az ideggáz, lőporfüst gomolyog: az ember meg nem áll,
mindent kitalál, megalkotván a halál milliónyi változatát.
Káin unokája mind, s végső agóniájában mégis az égre kiált.
Miért is, kiért is? Hazámért, bajtársamért mindent megteszek,
s megteszi amaz is, egy másik egyenruhában, s egymás belét
fordítják ki a kézitusában,  és sebláztól hörögve Istent hívja
mindegyik. Epizód csupán mindez. Amikor kitör a béke, 
a megmaradtak otthonaikba csendben, csonkán hazatérnek.
Fejük felett azonban, a világ egy eldugott zugában tovább
folyik a játszma, s a bábuk sorsa eldőlt már előre ott.
Ezerkilencszáztizennégy. Mire emlékezel? Mondd, mire?
Az első nagy kísérletre, vagy sok romantikus, hősi tettre?
A kínra, az orkánzó vivátra? Avagy velem együtt 
a költő szavára: ”Csak egy éjszakára küldjétek el őket!”

II.
Igen. Most is „csak egy éjszakára”, egy hétre, 
egy délutánra, egy partvonalon túli kirándulásra,
ahol esélye nincs a leszervezettségnek, működő
kapcsolatoknak, az összeköttetésnek, ahol 
kiszolgáltatottja vagy embernek, s az elemeknek.
Anyuci távol, éhezel, s fázol, s kilométerekre van
pizzéria, benzinkút s bankautomata, autó, s a jólét
megannyi rekvizituma. Magad, mert szolgád nincsen,
ismerőseid is ijedten, távolról figyelnek, mert nyomorod
már messziről kong, mint kolomp a leprás kezében.
Rajtad van a bélyeg, közmunkás lettél. Havi negyvenből
kéne, hogy megéljél, s kötelékeidből is kiestél,
s markában tart a kétség, nem jön a mentő, nem
jön a segítség, s ha elesnél, az utcán átlépne rajtad
ezer idegen árnyék, nos, tudd meg akkor, ez is itt van,
ez is e tájék, s nincs abban percben, aki veled sorsot,
gúnyát cserélne, s nekik csak „ezek” vagy, s nem ember.

A hálátlan utókor nem kért áldozatokat, s kerüli 
a hősi pózokat, helyette inkább álmokat űz el,
kalmárkodik röhögve, s kilóra ad-vesz sorsokat,
bárkit, bárhol, bármikor.  Bajtársakra nem lelsz e helyt,
csak amott, a partvonalakon, lövészárkokban, sáncokon
kitartó sorsvetettek konok csapatában, ott küzd mind,
akiket letagad ez kor, amely előre tekint olyan bátran.
Száműzötteiddel hazám, mondd, ki cserélne „csak egy éjszakára”?

2014-2017

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007