2025. november 13. csütörtök,
Szilvia napja.
Kalendárium

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

November (Ősi magyar nevén, Enyészet hava) az év tizenegyedik hónapja a Gergely-naptárban, és 30 napos. Neve a latin novem szóból származik melynek jelentése kilenc, mivel eredetileg az év kilencedik hónapja volt a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók a novembernek a gémberes szót javasolták. A népi kalendárium Szent András havának nevezi.

...

1897 és 1901 között a budapesti tudományegyetemen jogi és államtudományi, ezzel párhuzamosan földrajzi és szociológia tanulmányokat folytatott, a magyaróvári Felsőbb Gazdasági Tanintézetben is tanult. 1903-ban szerzett államtudományi doktori oklevelet Budapesten. 1903-tól Lóczy Lajos mellett dolgozott gyakornokként az egyetemi földrajzi intézetben, 1904-től szolgabíró volt Szatmárnémetiben. 1905 és 1910 között a nagysomkúti választókerületet képviselte, részt vett a darabontkormány elleni "nemzeti ellenállás"-ban. 1907-től a földrajztudomány felé fordult, Szudánban tett nagyobb utazást, majd térképészeti kutatásokat folytatott Európa nagy könyvtáraiban.

...

Erkel Ferenc (Gyula, 1810. november 7. – Budapest, 1893. június 15.), magyar zeneszerző, karmester és zongoraművész. Pályáját zongoraművészként és zenepedagógusként kezdte Kolozsváron, de alkalmilag vezényelt is és zeneszerzéssel is megpróbálkozott.

...

 Édesapja mellett kezdte meg zenei tanulmányait, 1819-től a nápolyi konzervatóriumban Tritto és Zingarelli tanítványa volt. Először egyházi műveket komponált, első nagyobb szerzeménye az 1824-ben Nápolyban bemutatott "Adelson e Salvina" című opera volt, amit a "Bianca e Fernando" című operája követett. Ezzel elnyerte a kor híres impresszáriójának tetszését, meghívást kapott Milanóba, hogy ott a Scala számára írjon, ami nagy megtiszteltetést jelentett. 1827-ben "Il Pirata" (A kalóz) című dalművével egész Olaszországban híressé vált, sikere évvről évre nőtt.

...

 A tragikus hirtelenséggel elhunyt Karl Richter nemcsak az egyik legnagyobb orgonaművésze volt a korának, hanem az egyik legnagyobb dirigense is. Talán Bach vagy Handel esetében nem túlzás azt mondani, a legnagyobb.

Bach remekműve, mely a zenetörténet számára még mindig kérdéses mű a keletkezése szempontjából, vitathatatlanul a legnagyobb értékét tekintve. Otto Klemperer a nagy zsidó-német karmester mondta a H-moll miséről, hogy az emberiség történetének legnagyobb alkotása.

...

Gyurkovics Tibor 1931. december 18-án született Budapesten.

1942-1948 között a budapesti piarista gimnáziumba járt. Itt érettségizett le 1950-ben. Polgári származása miatt nem vették fel sem az orvosi, sem a jogi egyetemre, és a színiakadémia sem fogadta be. Néhány hónapig a BESZKÁRT-nál dolgozott normásként, éjszakai műszakban, majd szeptemberben felvették a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára. Annak elvégzése után, 1953-1955 között pszichológusi oklevelet szerezett az ELTE BTK-n.
...

Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében,
hát ittmaradtam, újra egymagam.
A búcsuzást kiálltam, vége van,
de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.

Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak,
de - bár lelkében önvád is harap -
új jég alatt találja őt a holnap.
Mit kezdjen az, ki helyszinen marad?

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Most is "csak egy éjszakára"
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák
I.
A hálátlan utókor nem kért áldozatokat.
Feledi a hősi tetteket, s az elvérzett bajtársakat, 
jeltelen csatamezőkön. Múltunk ócska vasdarab,
rozsdás töltényhüvely, átlőtt rohamsisak,
melyet közmunkás rossz szerszáma fordít ki a földből.
Semmi sem számít, s bár emelkedett megemlékezések
sora kábít, ördögi tervek terepasztala volt, s marad a világ.
Odalenn a sárban mindig halott árvák, s vérző katonák.
Seregek vonulnak örökké jobbra, balra, jajra, diadalra,
megannyi sápadt sakkfigura, szuronyvégeken feketéllő
ballada. Az uszító propaganda, mint üvöltő bajonett
átdöfi a csendet, háborúra késztet olaszt, magyart, szerbet,
s akkor még egyik se kérdi, hogy mi mind, miért is?
Csak a jelszó visong, csak a pátosz: „Megállj, megállj,
kutya Szerbia!”, és a sokadszorra lehullt falevelek,
Isonzó, Verdun, Galícia, s Premyzsl, ahonnan a költő
üzente „Csak egy éjszakára”. Benne üvölt a száz kerek év,
melyben örökös kisded a béke, s pólyája csupa vér.

Bajtársak hóban, hőben, erdei barakkok előtt, harcközi
szünetekben, ingujjra vetkezetten, egy nyári délelőtt.
Holnapra tán már mind halott. Fénykép őrzi a megkopott, 
ritka pillanatot, egyszeri mozzanatot: Íme, ember vagyok!
Aztán tovább, tovább! Szervezetten, tervezetten folytatódnak
a hadmozdulatok. Lövészárok, drótakadály épül, rikolt a gránát
ömlik az ideggáz, lőporfüst gomolyog: az ember meg nem áll,
mindent kitalál, megalkotván a halál milliónyi változatát.
Káin unokája mind, s végső agóniájában mégis az égre kiált.
Miért is, kiért is? Hazámért, bajtársamért mindent megteszek,
s megteszi amaz is, egy másik egyenruhában, s egymás belét
fordítják ki a kézitusában,  és sebláztól hörögve Istent hívja
mindegyik. Epizód csupán mindez. Amikor kitör a béke, 
a megmaradtak otthonaikba csendben, csonkán hazatérnek.
Fejük felett azonban, a világ egy eldugott zugában tovább
folyik a játszma, s a bábuk sorsa eldőlt már előre ott.
Ezerkilencszáztizennégy. Mire emlékezel? Mondd, mire?
Az első nagy kísérletre, vagy sok romantikus, hősi tettre?
A kínra, az orkánzó vivátra? Avagy velem együtt 
a költő szavára: ”Csak egy éjszakára küldjétek el őket!”

II.
Igen. Most is „csak egy éjszakára”, egy hétre, 
egy délutánra, egy partvonalon túli kirándulásra,
ahol esélye nincs a leszervezettségnek, működő
kapcsolatoknak, az összeköttetésnek, ahol 
kiszolgáltatottja vagy embernek, s az elemeknek.
Anyuci távol, éhezel, s fázol, s kilométerekre van
pizzéria, benzinkút s bankautomata, autó, s a jólét
megannyi rekvizituma. Magad, mert szolgád nincsen,
ismerőseid is ijedten, távolról figyelnek, mert nyomorod
már messziről kong, mint kolomp a leprás kezében.
Rajtad van a bélyeg, közmunkás lettél. Havi negyvenből
kéne, hogy megéljél, s kötelékeidből is kiestél,
s markában tart a kétség, nem jön a mentő, nem
jön a segítség, s ha elesnél, az utcán átlépne rajtad
ezer idegen árnyék, nos, tudd meg akkor, ez is itt van,
ez is e tájék, s nincs abban percben, aki veled sorsot,
gúnyát cserélne, s nekik csak „ezek” vagy, s nem ember.

A hálátlan utókor nem kért áldozatokat, s kerüli 
a hősi pózokat, helyette inkább álmokat űz el,
kalmárkodik röhögve, s kilóra ad-vesz sorsokat,
bárkit, bárhol, bármikor.  Bajtársakra nem lelsz e helyt,
csak amott, a partvonalakon, lövészárkokban, sáncokon
kitartó sorsvetettek konok csapatában, ott küzd mind,
akiket letagad ez kor, amely előre tekint olyan bátran.
Száműzötteiddel hazám, mondd, ki cserélne „csak egy éjszakára”?

2014-2017

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007