2025. július 12. szombat,
Izabella, Dalma napja.
Kalendárium

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

 George Sandot nem hívták se George-nak, se Sandnak. Férfineve ellenére nő volt. Egy idoben a legolvasottabb, leghíresebb, sot leghírhedtebb regényíró volt egész Európában. Romantikus, olykor vadromantikus történetekkel szórakoztatta, egyszerre lelkesítette és botránkoztatta olvasóit, kritikusait, még az államférfiakat is. Hiszen eloharcosa volt a nok egyenjogúságának, küzdött a szerelem szabadságáért, ünnepelte a munka hoseit, hangos szót emelt az elnyomottak, az üldözöttek, a nyomorgók érdekében. A korai feministáknak ugyanolyan irodalmi példaképe volt, mint a korai szocialistáknak.

...
 Akik járatosak a magyar irodalom század eleji történetében, általában azt vallják, hogy A zöldköves gyűrű a legjobb magyar regények egyike. Ez a harmincesztendős korában meghalt fiatalember, aki előbb Kolozsvárott földrajz-történelem szakos tanárnak készült, majd Nagyváradon újságíró lett, és már közben tizenkilenc éves korában elnyerte egy történelmi regénypályázat első díját, huszonegy éves korától kezdve a budapesti újságok és folyóiratok legnépszerűbb szerzői közé tartozott, akinek novelláit ugyanolyan szívesen közölte a haladó Nyugat, a mérsékelten liberális-demokrata Pesti Napló és a szociáldemokrata Népszava. Mindenkihez tartozására mi sem jellemzőbb, mint hogy egyik regényét folytatásokban a katolikus egyházi érdekeltségű Élet, egy másikat a zsidó hitközség lapja, az Egyenlőség közölte.

...
 Az opera első nevezetes reformátora: abban a korban működött, amikor e műfaj - öncélú virtuóz áriák merő sorozatává válva - már feladta eredeti rendeltetését, a drámai kifejezést. Gluck, német születésű létére cseh és olasz zenei kiképzésben részesült (Milánóban Sammartini növendéke volt), és pályafutása is nemzetközi jelentőségű. Számottevő európai operasikerei után Bécsben volt udvari karmester, 1774-79 között a párizsi Nagyopera mutatta be operáit. Utolsó éveit Bécsben töltötte. Zenéjében sikerült megragadnia az antik dráma fenségének, hősei nemes jellemének meggyőző kifejezését.
...

 "Minden idők legnagyobb norvég írója az 1920-ban irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott Knut Hamsun, az impresszionista próza első számú mestere. Fő művét, egyben legismertebb alkotását találjuk ebben a kötetben. Az őserőt sugárzó remekmű az emberi fennmaradás és megélhetés lehetőségeit vizsgálja. A regény az ugart feltörő, otthont és családot teremtő paraszt házaspár kemény emberségének, büszke tragikumának történetét mutatja be. A lebilincselő elbeszélés kortól, politikától, minden befolyástól mentes és független, örök időkre szóló érvényes példát ad az emberi megmaradás, méltóság, a lehetséges kiteljesedés, az emberhez egyedül méltó élet lehetőségéről."

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Most is "csak egy éjszakára"
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák
I.
A hálátlan utókor nem kért áldozatokat.
Feledi a hősi tetteket, s az elvérzett bajtársakat, 
jeltelen csatamezőkön. Múltunk ócska vasdarab,
rozsdás töltényhüvely, átlőtt rohamsisak,
melyet közmunkás rossz szerszáma fordít ki a földből.
Semmi sem számít, s bár emelkedett megemlékezések
sora kábít, ördögi tervek terepasztala volt, s marad a világ.
Odalenn a sárban mindig halott árvák, s vérző katonák.
Seregek vonulnak örökké jobbra, balra, jajra, diadalra,
megannyi sápadt sakkfigura, szuronyvégeken feketéllő
ballada. Az uszító propaganda, mint üvöltő bajonett
átdöfi a csendet, háborúra késztet olaszt, magyart, szerbet,
s akkor még egyik se kérdi, hogy mi mind, miért is?
Csak a jelszó visong, csak a pátosz: „Megállj, megállj,
kutya Szerbia!”, és a sokadszorra lehullt falevelek,
Isonzó, Verdun, Galícia, s Premyzsl, ahonnan a költő
üzente „Csak egy éjszakára”. Benne üvölt a száz kerek év,
melyben örökös kisded a béke, s pólyája csupa vér.

Bajtársak hóban, hőben, erdei barakkok előtt, harcközi
szünetekben, ingujjra vetkezetten, egy nyári délelőtt.
Holnapra tán már mind halott. Fénykép őrzi a megkopott, 
ritka pillanatot, egyszeri mozzanatot: Íme, ember vagyok!
Aztán tovább, tovább! Szervezetten, tervezetten folytatódnak
a hadmozdulatok. Lövészárok, drótakadály épül, rikolt a gránát
ömlik az ideggáz, lőporfüst gomolyog: az ember meg nem áll,
mindent kitalál, megalkotván a halál milliónyi változatát.
Káin unokája mind, s végső agóniájában mégis az égre kiált.
Miért is, kiért is? Hazámért, bajtársamért mindent megteszek,
s megteszi amaz is, egy másik egyenruhában, s egymás belét
fordítják ki a kézitusában,  és sebláztól hörögve Istent hívja
mindegyik. Epizód csupán mindez. Amikor kitör a béke, 
a megmaradtak otthonaikba csendben, csonkán hazatérnek.
Fejük felett azonban, a világ egy eldugott zugában tovább
folyik a játszma, s a bábuk sorsa eldőlt már előre ott.
Ezerkilencszáztizennégy. Mire emlékezel? Mondd, mire?
Az első nagy kísérletre, vagy sok romantikus, hősi tettre?
A kínra, az orkánzó vivátra? Avagy velem együtt 
a költő szavára: ”Csak egy éjszakára küldjétek el őket!”

II.
Igen. Most is „csak egy éjszakára”, egy hétre, 
egy délutánra, egy partvonalon túli kirándulásra,
ahol esélye nincs a leszervezettségnek, működő
kapcsolatoknak, az összeköttetésnek, ahol 
kiszolgáltatottja vagy embernek, s az elemeknek.
Anyuci távol, éhezel, s fázol, s kilométerekre van
pizzéria, benzinkút s bankautomata, autó, s a jólét
megannyi rekvizituma. Magad, mert szolgád nincsen,
ismerőseid is ijedten, távolról figyelnek, mert nyomorod
már messziről kong, mint kolomp a leprás kezében.
Rajtad van a bélyeg, közmunkás lettél. Havi negyvenből
kéne, hogy megéljél, s kötelékeidből is kiestél,
s markában tart a kétség, nem jön a mentő, nem
jön a segítség, s ha elesnél, az utcán átlépne rajtad
ezer idegen árnyék, nos, tudd meg akkor, ez is itt van,
ez is e tájék, s nincs abban percben, aki veled sorsot,
gúnyát cserélne, s nekik csak „ezek” vagy, s nem ember.

A hálátlan utókor nem kért áldozatokat, s kerüli 
a hősi pózokat, helyette inkább álmokat űz el,
kalmárkodik röhögve, s kilóra ad-vesz sorsokat,
bárkit, bárhol, bármikor.  Bajtársakra nem lelsz e helyt,
csak amott, a partvonalakon, lövészárkokban, sáncokon
kitartó sorsvetettek konok csapatában, ott küzd mind,
akiket letagad ez kor, amely előre tekint olyan bátran.
Száműzötteiddel hazám, mondd, ki cserélne „csak egy éjszakára”?

2014-2017

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007