A vén körtefa ága keserveset reccsent,
mire lehullt, tél lett, s maradék levelei
már szűz hóval ölelkeztek.
Álmomban újra hazaértem, minden régi
új volt, egész és töretlen. Fénylett a ház,
s nevemen szólított Anyám.
Nagy tűzkazlakat nem rak már a nap,
s a korai alkonyat nyomába lép az est,
amikor kapunk előtt megáll.
Várandós napok peregnek, csönd szitál
a kertre, s vaskos, vad szél hordja szerte
a decemberi éjszakát.
2017. 12.14.
 | 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
