Megkarcolt idő lett arcom,
nem simogatják a lányok.
Sikátor rejtett otthonom,
kihűlt álmok között hálok.
Kiengedik a kutyákat,
rámuszítják hatalmasok,
anyám nyűtt függönyét tépi
olyan rég nem jártam ott.
Sebtében bőrömbe vésem,
hogy láthasd, ha meghalok:
nem csillog vértől a késem.
Fogták kezem az angyalok.
Szatmárnémeti 2017 XII. 23
 | 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
