Nyirkos kezemet szorítom,
magam ásom meg a sírom;
kopognak a kemény rögök,
lábam elé nagyot köpök;
foltok gyűlnek a ruhámon,
aki lettem, hogy utálom,
aki leszek, eltakarom,
élők halnak, fáj a karom,
virág, ha nő le-letépem,
nem sirat, nincs feleségem,
ujjaim közt ered a gaz,
könnyem folyik, nem is igaz,
s mint az, kinek szíve nincsen,
eltemetem minden kincsem.
Sárgul a fű, megy a vonat,
kigúnyolom halálomat.
![](https://scontent.fbud4-1.fna.fbcdn.net/v/t1.0-9/37223556_2015477988486886_4582193723546271744_n.jpg?_nc_cat=0&oh=45016b5926aea4b2ae7f49391f79d0a3&oe=5BD4DDF5) |