 | | | 2025. szeptember 13. szombat, Kornél napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. ... | | 
Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...
| | 
A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt. ... | | Anne-Sophie Mutter a modernkori hegedülés óriása, s ha nem lenne ennyire fiatal és szépséges, akár nagyasszonyának is lehetne nevezni. A fiatal Mutter még a hetvenes években debütált kislányként Karajan segédletével Mozarttal, majd egy berlini újévi koncerten játsdzotta Bach híres E-dúr hegedűversenyét. ... | | 
Sértő Kálmán (1910-1941) Erdélyi József és Sinka István mellett huszadik századi nemzeti költészetünk mindmáig egyik legelhallgatottabb alakja, noha egykor rajongtak verseiért.
... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Kórházi napló | | A két napból három lesz, egy hétből hónapok, évnyi
szakaszok esnek ki az emlékezetből
mióta itt vagyok, s már nem szorít az idő,
kórházi falak, köpenyekben suhanó árnyalakok, műtét utáni rehabilitált
életállapot. Harmadnapig csak vagyok, lemez a kézben, gond a
fejben, hullámzó lélek, amint a
fény vergődik a zakatoló falak
között. Hörögve kiált az idegen
testekbe kódolt, szemérmesen pózoló
szenvedés, szív szédeleg hűtötten, s
frissen műtötten is mennék már öreg otthonom
felé, mert itt semmi sem a tiéd-
/nincs papír a mellékes helyeken/ dörgi
rád egy köpeny, csak a ritka jóakarat
tartja ébren a reményt, s idebent, az összezárt emberi sorsok között is, akár odakint, jól jön az alternatív rutin. Konszolidált magány,
langyos békébe hulló délután ahol a járókerettel
száguldozó öregek, megállnak a pirosnál, s
délceg mosollyal intenek búcsút neked, ki csupán H.
Pétert kerested a kihaló félben lévő
folyósókon.Vakul az est, műszakot váltanak odafent, s idelent…
 |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
|  | |
Könyvajánló | | |  | |