2025. február 9. vasárnap,
Abigél, Alex napja.
Kalendárium

Február (régiesen Februárius, ősi magyar nevén Jégbontó hava) az év második hónapja a Gergely-naptárban, szabályos években 28 napos, szökőévekben pedig 29 napos. Háromszor fordult elő a történelemben február 30-a. A 18. századi nyelvújítók a februárt az enyheges névre keresztelték át. A népi kalendáriumban böjt előhava (vagy másképpen böjtelő hava) néven szerepel.

...

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

Szent Bálint napján tartják főleg az angolszász országokban a Bálint-nap (angolul Valentine's Day...

Az Úr tanítványai közé tartozott, és követte Jézust "János keresztségétol fogva egészen mennybevétele napjáig". Sorshúzással választották az apostolok közé, Júdás helyébe, hogy "velük együtt tanúskodjék Krisztus föltámadásáról". Az apostolok szétszéledése után a hagyomány szerint Etiópiában hirdette az evangéliumot. Alexandriai Kelemen õrizte meg egy mondását: "Gyöngítsd önmegtagadással testedet, hogy a lélek a Megfeszítettnek szolgálhasson." Vértanúságot szenvedett Krisztusért. Szent Ilona császárnõ az apostol ereklyéinek egy részét Rómába, másik részét Trierbe vitette. (Hankovszky Miklós)...

Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Hajótörött
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

Hajnal van, kint az utca még sötét,
s én megint a semmiben hajózom.
Érzem a csillagok hűvös közönyét;
s akárha felhő úszna át a holdon,
a fátylakon túl, ott egy szebb sziget,
melynek halványzöldjét féltve őrzöm,
mi lelkemet, mint fény érinti meg,
s amely mivoltát élnem adja kölcsön.

Titkom ez, mi szüntelen vigasztal,
oltja szomjamat, ha inni vágyom,
ha éhezem, szépen terített asztal,
s ha megpihennék, könnyű pléd az ágyon,
melyen semmivé lesz fullasztó magányom.

Ábrándozom, s csak egyre visz a csónak,
már itt vagy velem, szemem mögött közel.
Az ajkadon halk fények ringatóznak,
s tekinteted gyöngéden átölel.
Reszket kezem, fejem öledbe hajtom,
mélyen bennem vágyak lángja lobban;
sóhajodra mosolyt virágzik arcom;
ember embert nem kívánhat jobban.

Így most a percek észrevétlen múlnak,
és elfelejtem, mi az, mi bánt nagyon.
Szólnék, de számat csendre inti ujjad;
bármit szeretnél, mindazt rád hagyom,
mert elhiszem, nem lesz több fájdalom.

De rettenek, virradni kezd köröttem,
árnyak hajolnak át a vállamon.
Mi volt: alél, mi lenne: messze röppen,
és azt, mi van: alighogy láthatom.

Sziklát hajít elém a lomha reggel,
a homlokomra ráncot tűz a nap,
s amint az égbolt kékülőn nevet fel,
a szél eloszló álmaimba kap.

Partot érek, magam vagyok, szorongok,
úgy bújok el, mint csend a szó mögött,
riasztanak hiányok szülte gondok,
a testem fáradt, csónakom törött,
s habár maradnék, menni készülök.

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. augusztus 29-i számában.)

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007