„Hosszú az Úristen,
rövid a szalonna,
nyavalyás a szegény ember,
mintha gazdag volna.”

 /József Attila/

Nézed őket: megannyi nyavalyás
test: nekik is köszön a reggel.
Még kegyes a szeptember,
napfénnyel terít asztalt nekik.

Nézed őket, akárha tükörbe néznél,
nézd és sírd el magad. Tégy úgy mintha
fájna, hiszen itt élsz, s nem ugatsz,
mint az eb, még elvinne a sintér.

Nézd őket, de inkább ne, ne bámuld!
Nem újság már, csak a megszokott
nyomor fogott ki az elmaradottakon.
Már nem vonyít bennük fájdalom,
s túlélni elég pár forint, mit szabadon
költhet mindegyik kenyérre s borra.

Nincs ez így jól, mondod, de hát ez van,
mit is tehetünk. Fejed inog a nyakadon.
Ezen a napon is átlépett a rendszer,
mely el nem tűri, ha megáll a forgalom.

2018-09-16