A hegy fölött megállt az óra,
légyraj kering a semmiben;
talán egy átok vált valóra,
amit nem sejtett senki sem.
Morzsák alatt száz hangya fárad,
az út nehéz, a csend süket;
s a férgek, mint egy partra szállt had,
kiontják cseppnyi vérüket.
A földre asszony roskad szótlan,
a férfi bambul, nincs jelen;
a csillagok közt festett hold van,
a gyermek arca színtelen.
A fűben részeg pásztor horkol,
a vándor szédül, mit sem ért:
birkák szaladnak szét az ólból;
nincsen, ki szólna Istenért.
Sziklák hasadnak, szikra lobban,
az ördög ujja gyertya láng;
halál virágzik tárt karokban
s az ég sötétlő arca ráng.
(megjelent az Előretolt Helyőrség internetes oldalán)
![](https://scontent.fbud4-1.fna.fbcdn.net/v/t1.0-9/123111160_3756192231082111_2710787849566411602_o.jpg?_nc_cat=101&ccb=2&_nc_sid=730e14&_nc_ohc=bl4Y6o3fsRQAX_P5GCc&_nc_ht=scontent.fbud4-1.fna&oh=0ffe483ebb3aa4d09c98c71c626f6857&oe=5FBFF99D)
|