Mayer Erzsébetnek
Előttünk, mögöttünk az élet, s benne az ihlet: lélek, s az idő körbezárt fénylő ígéret, ami múlik, hullik, száll, felemel és elragad, ha visz tovább, mert munkál, ameddig adatik rá erő, s megállni csöndes zugokban, sápadó szeptemberi fényben, mondani hálaszót, keresni égi igéket, mint ama firenzei vándor, vagy csak hallgatni a csöndet, míg a pillanatnyi lét pörög, s lent is fönt is a kormos ég mennydörög, s csak annyit mondani, mikor megjövünk, „köszönjük, hogy köszönhetjük” hervadó életünk.
2019-09-14
![](https://scontent.fbud4-1.fna.fbcdn.net/v/t1.0-9/75050029_2823954267639250_6435363526407094272_n.jpg?_nc_cat=101&_nc_oc=AQkYcBIzwAoqnwqLYSb9jTiBjhTs_8cNOYNXuAY4YNJcXNhm663IJEdySmffcdv4KYoVY46gwtGHMII-tJ7_R4Sq&_nc_ht=scontent.fbud4-1.fna&oh=e2cd9e0f0fe4e7868630624f7716615f&oe=5E58BCB9) |