 | | | 2025. szeptember 16. kedd, Edit napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. ... | | 
Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...
| | 
A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt. ... | | Anne-Sophie Mutter a modernkori hegedülés óriása, s ha nem lenne ennyire fiatal és szépséges, akár nagyasszonyának is lehetne nevezni. A fiatal Mutter még a hetvenes években debütált kislányként Karajan segédletével Mozarttal, majd egy berlini újévi koncerten játsdzotta Bach híres E-dúr hegedűversenyét. ... | | 
Sértő Kálmán (1910-1941) Erdélyi József és Sinka István mellett huszadik századi nemzeti költészetünk mindmáig egyik legelhallgatottabb alakja, noha egykor rajongtak verseiért.
... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Újabb évek II. | | Julcsinak
Nem
adattak újabb évek együtt, útra
keltél, mert vártak már odaát. Hangtalan
lép a vándor, s szívében Menon
tovább siratja Diotimát. Indulattalan
él, legyint a szelekre, s
régi-új baja orvosára tán hiába vár. S
az a túloldal, a fénylő part, az irgalmas,
fehér csöndű kéz a vállon, mikor újra hullik a tavalyi hó. Nem
adattak újabb évek együtt, de
az út azért visz valahová, s
miért is kutatnád az okot, mely
közös sorsot más irányba fordít, mint
amelyre-annyira várt. Úgy
bíztunk mi ketten is egy jelben, de
az intés már a tegnapba szállt, a
vándor megáll, és nagyon is érti a
füstölgő idők szavát. Már
csak a csönd a régi, s a
múltba néző esti némaság a
torzuló jövőt hiába kutatja már. Hol
rugdos, hol paskol a sors, és
néha súg valamit, de
emléked óvja jelenem, s
az ösvényen tartja lépteim.
2020-01-18
 |
| | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
|  | |
Könyvajánló | | |  | |