Kisarjad a hűs halál,
dalán nevet a szík ere,
ezüstös, gyász csipkéivel
zűlt porát rajzolja be.

Szépítkező, arctalan lét,
gyönggyé merevülő szárnyak,
ősz szálakon koporsójuk
életet ad holt sugárnak.

Szendergő köd ölén ölt
madártetem körmén öröm
(férgek fészke) bont szárnyat
majd kacér kitin ernyőtökön.

Csőre csúcsán szutyok ül,
szem-üveg-teste eltörött,
szilánkjain árnyék hajol,
éneke már átöltözött.

Cirmos csípők ringatóznak
tarka temető felett.
Túlvilági imbolygással
erők leltek új helyet.

Átpozsgásult ág karéj reng,
önkényét levetve hull,
százezernyi bukott szellem
otthonaként elgurul.

Harasztoknak fátyla alól
gyilkost ell az alkonyat,
fejfedője magzatburka
mosolyától átszakadt.

Pompás penész patyolatban,
spórafelhőt ont az éj,
patkánykölkök játékában
elvásik a nyűtt taréj.

Kis kakaska koronája
fejtelenségbe merült,
tobzódó, kacér hatalma
gyermek szívekbe vegyült.

Üszkös testű varangy anya
hálaimát motyorog,
porontyai biztos ágyát
nem járja kígyótorok.

Torka szorul nyelt- s nyelőnek,
test a testbe átfeszül,
az erdőnek két anyája
megértésbe elvegyül.

Gyomorsavnak gyűrűsujja
teret old a rothadásnak,
aranymetsző csontváz meszét
beoltja egy új aránynak.

Így tágul át tér s idő
aránya a felszínen,
képzetes számokat szülve
ismeretlen fellegen.

Az Istennek szerelmére
gyúl magának önmaga!
Zigótája a világnak
felfogható harmada.

Mint ahogy az f(x) függvény
közelíti tengelyét,
létezik, hogy el nem éri
a szeretet az Istenét?

Lezsong a test a holdvilágnak
eső mosta tükrire,
a válasz már a csendbe kong
a szó mögött ürülve le.

Összesajduló kezében
imavirág üdvözül,
önként tetemre hívása
s a halál lám elszenderül.

2018.06.09. Badacsonytomaj