(Rikához 10.)
Kit szeretek pogány istenek
Megkeresztelkedett lánya
Szerelmünket
Nomád szelek vésik márványba
Mikor oltja csók-éhét a számnak
A virágok előtt leborulnak a gyomok
Tömjén illatú imába szelídülnek a bűnök
S egyszerre zenélni akar minden tücsök
Kigombolkozva a fájdalomból tisztán
De úgy hogy már beleroppan a gerinc
Forrásból szabadulva
Meg nem állva a tengerig
Rohan az ősvíz
Köldökzsinór-ragaszkodással
Bimbóhasadást varázsolva a hervadásba
Kiheverve a császármetszéssel
Született őscsókot
Rohan pedig már minden csigolya csikorog
Szakadt ruháját fenyőtűk varrják
A falevelek sebeire gyógyírként tapadnak
Mint fiókájukat csőrükből etetik a madarak
Ha elbotlik zöld ág-karok felsegítik
Rohan az Elba forrásból szabadulva | 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
