Mutattál tengert, megfürödtem abban, az ár a parton végül otthagyott. Ruhámon foltok, számon hűlt harag van; így kell, hogy tűrjek minden holnapot.
Nyomaszt a semmi, ébren tart az álom, fejemre nő a lombos érzelem. Keresni kezdem és mert nem találom, tekinteted szemembe képzelem.
Sokat merengek, válaszokra várok, mi fogva tart, azt el nem engedem. Köröttem gödrök, csapdák és határok... s lelkem darabja szárad lelkeden.
![](https://scontent.fbud4-1.fna.fbcdn.net/v/t1.0-9/126748659_3824753840892616_3039177859977534379_n.jpg?_nc_cat=101&cb=846ca55b-311e05c7&ccb=2&_nc_sid=730e14&_nc_ohc=3mjSQ0hmOYUAX-m-X8A&_nc_ht=scontent.fbud4-1.fna&oh=14bf250e5c84de56520a59bf2d0ce8d6&oe=5FE02CC7) |