( Parafrázis Papp Viola A város című versére)

A város búcsút int a jónak,
elfáradt és most megpihen.
A villamos: nagy sárga csónak,
dülöngve ring a semmiben.

Szilaj legények lépte koppan,
lámpák vihognak ostobán.
Álmok: szürkén és kopottan,
osonnak egymás lábnyomán.

Csatornák bűze szerte árad,
az égen holdat gyújt az est;
a koldusokra szebb ruhát ad,
s pár omló házat újra fest.

Ki bólint, arctalanná válhat,
vétkes, ki hallgat szüntelen,
és fél, kit megrettent a látszat:
a vaskorlátra gyűrt jelen.