Halála ahogy a gyerekek szoktak
lábujjhegyen hátulról ijesztett rám
A másodpercek percek nem zajongtak
lelkem némán kiabált eressze szám

Vissza a múltba hadd higgyem álmodom
Ölelésre simogatásra vágyom
Az időt ha akarja mind áthordom
csak érezzem Ő lélegzik az ágyon

Lássam hogy újra nyílik szempillája
a szobát betölti anyai bája
tekintete féltőn felém indul

az arca angyali széppé simul
a testétől így válik el a lélek
álmai csöndben zizegnek zenélnek

(Édesanyám emlékére)