I.
Az első madár hajnali röptét figyelem, a csönd fölé száll hangtalan, s a magas égen már csak egy
csillag vigyáz. Vadlúdpár ered a szél után, s tovaszáll a virradattal; még élünk, együtt a reménnyel, útban haza-feléd, lélekmenedékünk.
II.
Varjak isszák a tócsa vizét; fáradtak mindig, akik örökké
úton vannak, s pajzsra emelt a hűség a jóhoz, s te az vagy, aki hív maradtál, s a hírét hoztad.
III.
Kóborol a fény, sötéten hallgat a táj, szavaink: hidak, ékek, fegyverek. Ember: nincsen gyógyszer ellened, és nincsen rád szabály…
2020-04-19
![](https://scontent.fbud4-1.fna.fbcdn.net/v/t39.30808-6/227568902_4589278464440146_7098253564470346012_n.jpg?_nc_cat=103&ccb=1-4&_nc_sid=730e14&_nc_ohc=Xgt5sKBEiqsAX8GYcYX&_nc_ht=scontent.fbud4-1.fna&oh=c0e6d98291a9f761e1173a3d2f24d8cc&oe=61154738) |