Az út rohan, veszélyt kiállt a tábla, talpunk alatt lapít a gázpedál. A szembe-fény ököllel ír a szánkra; a vak szerencse fordul s félreáll.
A balkanyar legyint a fékbetétre, a csattanás a csontokig hatol, majd néma csend, s a történtek miértje kicsordogál a csonkjaink alól.
Üvegszilánk, füst és sziréna kékje, szavak helyén csak krétarajz marad. A kábulat, mint törhet bármit félbe, arról mesél megannyi vasdarab.
Nem mozdulunk; magunkat hagyjuk hátra; hírek leszünk, jegyzőkönyv, bonclelet, anyáink arcán kínok szürke árnya, s könny szülte sóhaj mécslángok
felett.
(megjelent az előretolt Helyőrség internetes oldalán)
![](https://scontent.fbud5-1.fna.fbcdn.net/v/t39.30808-6/267915674_5023452607689394_4373816004770683862_n.jpg?_nc_cat=102&ccb=1-5&_nc_sid=730e14&_nc_ohc=i4ywhU69ysAAX9fMpsY&_nc_ht=scontent.fbud5-1.fna&oh=00_AT_Z7176SoDkrPioRSZi3WtlJ6PTJ-8JkxAwf_epdw50uw&oe=61C2711B) |