Innen hol egy asztal magánya
rám szakad
ebből a füsttel bélelt szobából
hozzátok csempészem magam

Nem kopogtatok
vállamon a hatvannegyedik
év palástja
Én a magány örököse
szeretni jöttem
ebbe a századba

Ne lökdössetek
harmatos a homlokom
lövészárkokat temetek
míg tele nem lesz minden gödör
Vers-lapáttal hordom a
földet

Szembeköpöm a Háborút
Ember-nyállal
vitatkozom a Halállal
fehér galambokat etetek

Ne lökdössetek
az egész Emberiségnek
Jöttem
Békét koldulni