Látod, nem félek semmitől,
rettegjen az, ki gyáva.
Erőt merítek ennyiből,
bolond szorong magába'.

Egyetlen szív, de mennyi öl;
s ha lóg az ember lába,
habár le sem mond semmiről,
elhull az éjszakába.

De addig harcol és pöröl,
hisz benne, nemhiába.
Száján a szó, nehéz pöröly,
hőzöngve áll vitába.

A kártyavár amint ledől,
kitetszik száz hibája.
Hátrál az első érv elöl,
s mentségeit kihányja.

Végül hatol, majd ráötöl,
nem néz fel, úgy csinálja.
Némul, lecsüng mindkét ököl;
nincs éle, sem szilánkja.

(Megjelent az Előretolt Helyőrség internetes oldalán)