Ha rájössz, hogy
már nem vagy fontos valakinek, csalódsz és fáj, hogy így akarja. Keresed azt, mi
elromlott, de sok kacat
eltakarja.
Ragasztasz az álmaidhoz sok színes papírlapot, nézed, ahogy az alkonyban a rajzod színe megkopott.
Hajnallal hajt
fejet az álom, keserű dalt ír
neked a szél, pereg a kép lassan a vásznon, aztán csak a
tegnap beszél.
Az ébredéssel,
mindegy hányszor, valahol veled
ébred valaki, hozzá bújnál,
mert mindég fázol csak a kulcsot
senki sem adja ki.
Aztán, ha hangot
bont a szél zene szól, sápadt vásznadon új színek égnek,
a Remény borús szemeden
átoson.
Vetés 2016 02 16
![](https://scontent.fbud5-1.fna.fbcdn.net/v/t39.30808-6/312613348_5954974667870512_6476994593359423488_n.jpg?_nc_cat=106&ccb=1-7&_nc_sid=730e14&_nc_ohc=bWtq8vn4wOsAX8RtYlH&_nc_ht=scontent.fbud5-1.fna&oh=00_AT89jnJmME9brDNi-I88V-9svtD-4igSj1qeEJkdFchk2Q&oe=63589C9A) |