Mert minket is számon tartanak az egek.

 
Számon tartjuk egymást, mert az idő úgyis eltemet,
ahogyan a szél futja be a puszta termeket, tereket,
megráz és felkever, mint  a szállongó hópelyheket.
Nincs azelőtt, s nincs azután, most van, tegnap, holnapután,
s valami elveszni látszik, mint a karácsonyból a fény,
az ember, fedetlen földeken rúgjuk a port egymás szemébe,
mert fehér ruha nélkül  nem álmodhat ünnepet a jóság.

Számon tartjuk az elmenteket, ismeretlen ismerősöket,
s nem csak a betegeket, elesetteket, de a csöndes épeket,
a feltűnés nélkül, némán távozókat, elköltözötteket,
a szótlanul hegyre szállottakat, a még velünk élő öregeket,
középkorú szenteket, kik nyom nélkül mentek el máshová
élni innen, a menekülteket,  sorsüldözötteket, kikből
nem volt hiány sohasem, s akiket megkímélt a valóság.

Számon tartjuk egymást, míg az emlékezet lángja ég,
itthon elmaradókat, az örök hiányzókat, a nagy küzdőket,
félreértetteket, rendületleneket, akik a tébolyult világba marnak,
itt és most, számon tartjuk egymást, hiszen az egész együtt teljes…

2022-12-29