(Parafrázis József Attila versére)
Nyolcszor hétéves lettem én,
jesszusmarija, szent tehén! De vén
szegény.
Amúgy nekem ma sem különb, a lélek ép, a test dülöng.
Lemegy
nem egy
a sörből s hozzá pár feles,
ha már a dátum ily jeles,
iszom bizony,
hisz bánt, mi volt úgy elrohant,
s hogy mindhiába zeng a Lant,
legyint megint,
ki télen vígan elnyaral,
és csúcsra ér a haknival,
ezért
sem ért.
S mint féreg, minket úgy lep el,
vállán jól fésült szent-lepel.
Örök
körök
kövér haszonra futnak itt,
élvezni könnyebb útjaik.
s mikor
tipor,
mind játssza, jótét, szende épp,
Isten bocsá', se hang, se kép.
Bazár,
határ.
Ha megvigasztal, csak felezz,
a tűrt valóság régen ez:
iszony-
viszony.
A szádba rágni nem fogom,
eltűnsz, ha nem vagy színrokon.
Narancs
parancs.
![](https://scontent.fbud5-1.fna.fbcdn.net/v/t39.30808-6/335654416_167485172799136_3242907802101912451_n.jpg?_nc_cat=104&ccb=1-7&_nc_sid=730e14&_nc_ohc=KYa3RezOEaoAX_FmhUQ&_nc_ht=scontent.fbud5-1.fna&oh=00_AfCUYNW4JjobVH9hzQvN6WcvsQWjyZ3Yi_dhOQSg1v9dFg&oe=641560A7) |