2024. október 7. hétfő,
Amália napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Valami több
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

Színekkel szólt hozzám,
fénnyel,
hangtalan:
csak lelkemben égett a szó.
Érintett,
épphogy az ujja hegyével,
mint szellő,
a tarkómat csiklandozó,
s mintha hallottam volna,
hogy közülünk a falak
 a végtelen űrbe hullanak,

hol angyalok suhannak,
csillagok égnek....
s érteni véltem lényegét
valami többnek,
az egésznek.

Feküdtem némán
a gondolatok
visszhangjai alatt.
Mozdulatlan voltam,
míg bennem
a mindenség szaladt.

Kezembe kaptam
a kulcsot s a zárat
nyitni tudtam.

Beléptem:
varázslatos világok
tárultak fel nyomban.
Majd szállni kezdtem,
felhők közt forogtam,
s néztem örömmel,
meghatottan,
miképpen él  békében itt
mindegyik halottam.


Tudom, akad még,
ki bolondnak nevezne,
ki mások bajából
vagyonát szerezte,
ki már a földön mohón
vágyott égi szerepre,
de megtenne mégis bármit,
mert maradni szeretne.

Ki titkolta a tudást
és másított szavakat.
Ki szentnek nevezett
vad, gyilkos hadakat.
Ki alkut kötött,
s a törvény szövegébe
lopott vésővel
és vérrel belevéste
pontokba szedve
önnön érdekét,
s elmormolt hozzá
számtalan mesét.
Ki bátorította félni
az embert s gyermekét.
S elvárta, tagadd meg
önmagad
s hidd, úgy a jó,
ha megszabom,
mint lehetsz szabad.

Nem!- üvölti lelkem
a választ.
Mit ér, ha az ember
utat érdekből választ?

Hisz' a mindenség
csillagzatai alatt
emelhet tornyot,
építhet házat,
térdepelhet
vagy vigyázban állhat.
Kulcsolt ujjaidból
akármit formázhat,
Isten átlátja
a látszatot
és a formákat.


Tűnődve, merengve:
ki él, az Élőt
szeresse!
A szépséget
s a jóságot
ne 
feszítse keresztre!

Az igazat
ne húzza karóba!
Végtelen
örök-homokóra:
por s anyag
az űrön át…
S végül majd
talán benned
válik valóra
az, ki magának is
éppúgy,
mint másnak is
megbocsát.



Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007