 | | | 2025. november 17. hétfő, Hortenzia, Gergő napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
November (Ősi magyar nevén, Enyészet hava) az év tizenegyedik hónapja a Gergely-naptárban, és 30 napos. Neve a latin novem szóból származik melynek jelentése kilenc, mivel eredetileg az év kilencedik hónapja volt a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók a novembernek a gémberes szót javasolták. A népi kalendárium Szent András havának nevezi. ... | | 
1897 és 1901 között a budapesti tudományegyetemen jogi és államtudományi, ezzel párhuzamosan földrajzi és szociológia tanulmányokat folytatott, a magyaróvári Felsőbb Gazdasági Tanintézetben is tanult. 1903-ban szerzett államtudományi doktori oklevelet Budapesten. 1903-tól Lóczy Lajos mellett dolgozott gyakornokként az egyetemi földrajzi intézetben, 1904-től szolgabíró volt Szatmárnémetiben. 1905 és 1910 között a nagysomkúti választókerületet képviselte, részt vett a darabontkormány elleni "nemzeti ellenállás"-ban. 1907-től a földrajztudomány felé fordult, Szudánban tett nagyobb utazást, majd térképészeti kutatásokat folytatott Európa nagy könyvtáraiban. ... | | 
Erkel Ferenc (Gyula, 1810. november 7. – Budapest, 1893. június 15.), magyar zeneszerző, karmester és zongoraművész. Pályáját zongoraművészként és zenepedagógusként kezdte Kolozsváron, de alkalmilag vezényelt is és zeneszerzéssel is megpróbálkozott. ... | | 
Édesapja mellett kezdte meg zenei tanulmányait, 1819-től a nápolyi konzervatóriumban Tritto és Zingarelli tanítványa volt. Először egyházi műveket komponált, első nagyobb szerzeménye az 1824-ben Nápolyban bemutatott "Adelson e Salvina" című opera volt, amit a "Bianca e Fernando" című operája követett. Ezzel elnyerte a kor híres impresszáriójának tetszését, meghívást kapott Milanóba, hogy ott a Scala számára írjon, ami nagy megtiszteltetést jelentett. 1827-ben "Il Pirata" (A kalóz) című dalművével egész Olaszországban híressé vált, sikere évvről évre nőtt. ... | | A tragikus hirtelenséggel elhunyt Karl Richter nemcsak az egyik legnagyobb orgonaművésze volt a korának, hanem az egyik legnagyobb dirigense is. Talán Bach vagy Handel esetében nem túlzás azt mondani, a legnagyobb. Bach remekműve, mely a zenetörténet számára még mindig kérdéses mű a keletkezése szempontjából, vitathatatlanul a legnagyobb értékét tekintve. Otto Klemperer a nagy zsidó-német karmester mondta a H-moll miséről, hogy az emberiség történetének legnagyobb alkotása. ... | | 
Gyurkovics Tibor 1931. december 18-án született Budapesten.
1942-1948 között a budapesti piarista gimnáziumba járt. Itt érettségizett le 1950-ben. Polgári származása miatt nem vették fel sem az orvosi, sem a jogi egyetemre, és a színiakadémia sem fogadta be. Néhány hónapig a BESZKÁRT-nál dolgozott normásként, éjszakai műszakban, majd szeptemberben felvették a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára. Annak elvégzése után, 1953-1955 között pszichológusi oklevelet szerezett az ELTE BTK-n. ...
| | Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében, hát ittmaradtam, újra egymagam. A búcsuzást kiálltam, vége van, de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.
Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak, de - bár lelkében önvád is harap - új jég alatt találja őt a holnap. Mit kezdjen az, ki helyszinen marad? ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Valami több | | Színekkel szólt hozzám, fénnyel, hangtalan: csak lelkemben égett a szó. Érintett, épphogy az ujja hegyével, mint szellő, a tarkómat csiklandozó, s mintha hallottam volna, hogy közülünk a falak a végtelen űrbe hullanak, hol angyalok suhannak, csillagok égnek.... s érteni véltem lényegét valami többnek, az egésznek.
Feküdtem némán a gondolatok visszhangjai alatt. Mozdulatlan voltam, míg bennem a mindenség szaladt.
Kezembe kaptam a kulcsot s a zárat nyitni tudtam.
Beléptem: varázslatos világok tárultak fel nyomban. Majd szállni kezdtem, felhők közt forogtam, s néztem örömmel, meghatottan, miképpen él békében itt mindegyik halottam.
Tudom, akad még, ki bolondnak nevezne, ki mások bajából vagyonát szerezte, ki már a földön mohón vágyott égi szerepre, de megtenne mégis bármit, mert maradni szeretne.
Ki titkolta a tudást és másított szavakat. Ki szentnek nevezett vad, gyilkos hadakat. Ki alkut kötött, s a törvény szövegébe lopott vésővel és vérrel belevéste pontokba szedve önnön érdekét, s elmormolt hozzá számtalan mesét. Ki bátorította félni az embert s gyermekét. S elvárta, tagadd meg önmagad s hidd, úgy a jó, ha megszabom, mint lehetsz szabad.
Nem!- üvölti lelkem a választ. Mit ér, ha az ember utat érdekből választ? Hisz' a mindenség csillagzatai alatt emelhet tornyot, építhet házat, térdepelhet vagy vigyázban állhat. Kulcsolt ujjaidból akármit formázhat, Isten átlátja a látszatot és a formákat.
Tűnődve, merengve: ki él, az Élőt szeresse! A szépséget s a jóságot ne feszítse keresztre! Az igazat ne húzza karóba! Végtelen örök-homokóra: por s anyag az űrön át… S végül majd talán benned válik valóra az, ki magának is éppúgy, mint másnak is megbocsát.

|
| | | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |