Ahol szelíd
vadak élnek, legyintünk
és megyünk délnek. Nevetgélünk,
búcsút mondunk, elfordulunk,
nincs is gondunk,
Felkel a nap
s amint éget, abból
nyerünk melegséget. Házak közé
később érünk, nem
fáradunk, hajt a vérünk.
Régről
tudunk számos titkot, alig
csalunk, épphogy itt-ott. Egyezkedünk,
hangot adunk, lehunyt
szemmel mérjük magunk.
Ruhát
váltunk, hasznot lesünk, kezünk
hajlik, vág az eszünk. Barátkozunk
tervek szerint, nem
mélyedünk se bent, se kint.
A látvány
vonz, testünk hevül, szédülgetünk
lelketlenül. Eltévedünk,
kitalálunk... s énünk alatt görnyed vállunk.
![](https://scontent.fbud5-1.fna.fbcdn.net/v/t39.30808-6/347229741_572511574868984_7755672007974454708_n.jpg?_nc_cat=101&ccb=1-7&_nc_sid=730e14&_nc_ohc=RnPWobkfepMAX8QGRmm&_nc_ht=scontent.fbud5-1.fna&oh=00_AfBx3z01ge6SUDXI6xH7Umww-lxPi3-4c_OAZn_nQoeSuw&oe=6476410B) |