Fent tűz a nap, lent bástya-párkány,
ma látni hív a képzelet:
A lomha felhők közt egy sárkány
csendet vigyáz és nézeget.

Hegyek lábára állt a fenyves,
s amott a pajkos delfinek
lesték, amint a fecske repdes,
s örülni tudtak ennyinek.

A kép beszél, mesés varázslat,
öröm-mosoly, boldog jelen.
A tiszta lélek fényt találhat
s máris színes, mi színtelen.



(Vers, melyet kisbarátom, Lilla rajza ihletett.)