Gyűrött mosoly szobám falán,
angyal hajszál, ördög fognyom.
Mi most múlik, több lesz talán,
a hold dagad. hogy majd fogyjon.

Törött tükör, homály, szilánk,
a tegnapon felhő-fátyol.
Az ég időt szabott ki ránk,
milyen más vagy, már nem játszol.

Fogod magad, lakat kattan,
maradt kérdés, a csend felel.
Az itt, a most alkalmatlan,
halvány a kép, se hang, se jel.

Amit hagytál, fölébem ér,
ez egy másnap, nincs mit tennem.
Foltok gyűlnek, sötét, fehér,
s lépted nyomán vérzem bennem.

(Megjelent az Előretolt Helyőrség internetes oldalán)