A nagy folyón olajjal írt sebek, a lombok arcán vegyszer marta folt. Legyek köröznek, méhek nincsenek, a kert, az udvar csontra szétrabolt.
Kifosztott égbolt, átkent láthatár, romlott ködökbe fojtott szellemek. Ha kell, az óra más irányba jár, a bárányfelhők farkast rejtenek.
Száz tönkretett gyár: rozsda, csönd, lakat, csődből, hiányból gazdagság fogan. Sovány zsebekben hájas ujj matat, s ahányszor számol, mindig máshogyan.
Amott a város: utca, zaj, szemét, vad éjszakák és széthányt reggelek. A méreg szórja combos öklösét, s a kába test a porban hentereg.
Színes hazugság, megdarált mesék; háttérparancsra dönt a nagyterem. A rózsaszínből ferdén hajt a kék, s a körtefákon tarkabab terem.
Vigasz gyanánt a látszat műremek, és egybehangolt minden számadat. Éned bemérik szorgos műszerek, s mocskos kezek törnék le szárnyadat.
![](https://scontent.fbud5-1.fna.fbcdn.net/v/t39.30808-6/382451501_7071502822884352_1686147688326764315_n.jpg?_nc_cat=101&ccb=1-7&_nc_sid=49d041&_nc_ohc=epTHKaBTXHcAX-lZdtt&_nc_ht=scontent.fbud5-1.fna&oh=00_AfDn8yjk8H4ulEiZtZXH8RxRMjtZIitEEPbk5mdOj3MvqQ&oe=65152153) |