2025. november 9. vasárnap,
Tivadar napja.
Kalendárium

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

November (Ősi magyar nevén, Enyészet hava) az év tizenegyedik hónapja a Gergely-naptárban, és 30 napos. Neve a latin novem szóból származik melynek jelentése kilenc, mivel eredetileg az év kilencedik hónapja volt a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók a novembernek a gémberes szót javasolták. A népi kalendárium Szent András havának nevezi.

...

1897 és 1901 között a budapesti tudományegyetemen jogi és államtudományi, ezzel párhuzamosan földrajzi és szociológia tanulmányokat folytatott, a magyaróvári Felsőbb Gazdasági Tanintézetben is tanult. 1903-ban szerzett államtudományi doktori oklevelet Budapesten. 1903-tól Lóczy Lajos mellett dolgozott gyakornokként az egyetemi földrajzi intézetben, 1904-től szolgabíró volt Szatmárnémetiben. 1905 és 1910 között a nagysomkúti választókerületet képviselte, részt vett a darabontkormány elleni "nemzeti ellenállás"-ban. 1907-től a földrajztudomány felé fordult, Szudánban tett nagyobb utazást, majd térképészeti kutatásokat folytatott Európa nagy könyvtáraiban.

...

Erkel Ferenc (Gyula, 1810. november 7. – Budapest, 1893. június 15.), magyar zeneszerző, karmester és zongoraművész. Pályáját zongoraművészként és zenepedagógusként kezdte Kolozsváron, de alkalmilag vezényelt is és zeneszerzéssel is megpróbálkozott.

...

 Édesapja mellett kezdte meg zenei tanulmányait, 1819-től a nápolyi konzervatóriumban Tritto és Zingarelli tanítványa volt. Először egyházi műveket komponált, első nagyobb szerzeménye az 1824-ben Nápolyban bemutatott "Adelson e Salvina" című opera volt, amit a "Bianca e Fernando" című operája követett. Ezzel elnyerte a kor híres impresszáriójának tetszését, meghívást kapott Milanóba, hogy ott a Scala számára írjon, ami nagy megtiszteltetést jelentett. 1827-ben "Il Pirata" (A kalóz) című dalművével egész Olaszországban híressé vált, sikere évvről évre nőtt.

...

 A tragikus hirtelenséggel elhunyt Karl Richter nemcsak az egyik legnagyobb orgonaművésze volt a korának, hanem az egyik legnagyobb dirigense is. Talán Bach vagy Handel esetében nem túlzás azt mondani, a legnagyobb.

Bach remekműve, mely a zenetörténet számára még mindig kérdéses mű a keletkezése szempontjából, vitathatatlanul a legnagyobb értékét tekintve. Otto Klemperer a nagy zsidó-német karmester mondta a H-moll miséről, hogy az emberiség történetének legnagyobb alkotása.

...

Gyurkovics Tibor 1931. december 18-án született Budapesten.

1942-1948 között a budapesti piarista gimnáziumba járt. Itt érettségizett le 1950-ben. Polgári származása miatt nem vették fel sem az orvosi, sem a jogi egyetemre, és a színiakadémia sem fogadta be. Néhány hónapig a BESZKÁRT-nál dolgozott normásként, éjszakai műszakban, majd szeptemberben felvették a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára. Annak elvégzése után, 1953-1955 között pszichológusi oklevelet szerezett az ELTE BTK-n.
...

Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében,
hát ittmaradtam, újra egymagam.
A búcsuzást kiálltam, vége van,
de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.

Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak,
de - bár lelkében önvád is harap -
új jég alatt találja őt a holnap.
Mit kezdjen az, ki helyszinen marad?

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
SCH
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

„Ostor ige-habzás immár elég volt,
béke van, nyár van, ti elléphettek,
vagy vázába kerültök csendéletnek
a tévé-azúrral bélelt hazában.”

/Nagy László: Gyászom a színészkirályért/

I.

Pántlikás szavakkal ékített májusfák
dőlnek otthonaink elé. Nép-viseltes,
jelmezes ünneplések nem ütnek szíven,
de arcul vernek valamennyiünket, akik még
reménykednének egy tiszta, őszinte szóban,
megőrző, megtartó közösségi létezésben,
ahol mindenki tudja, helyét és szerepét,
s a másik sikerét nem koplaló irigységgel nézi,
mint akitől elvettek valamit, hanem igaz örömmel.
Erre várunk mind, azon kevesek, kik annyi hazug
ütéstől földre veretvén, megmaradánk mégis.
S élünk csendben, visszavonulva, a lármázó,
májusfa pántlikás, idegzsongító kiáltásoktól távol;
hagyva, hogy a kizökkent világ, megalomán tébolyát
magából kiüvöltse, s dögletes szeszektől öklendezve
hányjon fittyet a fennálló normarendszerekre, és senkitől
sem zavartatva zabáljon fel mindent, amit a gépezet
magától lelkesedve, naponta kifreccsent magából,
immunissá téve mindenkit a bajra, s az erkölcsi gátak
nem állnak ellent már semmilyen támadásnak.

II.

Nap nap után e türelemre terelt tömegben éled
a félelem rőt színű varja. Károg az égen a romlás
megannyi fattya, savanyú- szőlő-képű kurvapecér
szolgáinak az ukázt kiadja, s dolgait elrendezvén
tovarebben. Kondenzcsíkok maradnak utána
az átszabott hajnali égen. Gyilkos UV-sugárzás,
vagy néma zivatar szele seper át a kerten, s a fedetlen
fejekben a bizonytalanság hullámverései feszülnek
a halántékokon kéklő ereknek. Amikor estefelé
nyomába erednél a hirtelen feltámadó csendnek,
mintegy óraütésre, a semmiből előkerülnek
vállból rángó, napszemüveg-homlokú, arany ifjak
s a készülő esteli idillt széttörik üres fecsegéssel,
nyafka vihogással. Aztán, ahonnan jöttek, oda mennek
vissza, az antiszociális kisdedóvó növendékei.
Füstölgő abroncs sikolt, sziréna-jaj darabolja fel
az alkonyi utcák dacoló némaságát, s azúrkék
égbolt fénylik a leengedett redőnyök megett.

III.

Elvadult kutya vicsorog az úton, nyakörve rojtokban
lóg rajta. Megélt eddig házi koszton, és senkit se kellett,
hogy kifosszon, hiszen a jó vacsora reménysége megvolt
mindig, s nem hullott reá szégyenfolt, gyalázat, hogy társainak
ordasa, tolvaja, gyilkosa volt. Szégyent szimatol az éjben,
mely nem ad már nyugalmas falatot a kivert kutyának.
Elkullog a házak előtt, hol a jól tartott társak mordulnak
rá önhitt büszkeséggel, s láncaikon csillan a hold.

2014-2024

Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007