 | | | 2025. december 10. szerda, Judit napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
December (Ősi magyar nevén, Álom hava) az év tizenkettedik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. Neve a latin decem szóból származik, melynek jelentése tíz – utalva arra, hogy eredetileg ez volt a tizedik hónap a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók szerint a december: fagyláros. A népi kalendárium Karácsony havának nevezi. ... | | 
Advent második vasárnapja- a második angyal megérkezése
Három héttel karácsony előtt egy piros palástba öltözött angyal száll le a földre egy törékeny serleggel, hogy ajándékot vigyen a mennybe. De vajon milyen ajándék férhet el a serlegben? Törékeny és gyönge, mert a nap életet adó sugaraiból készült, csupán a tiszta szeretet elég könnyű ahhoz, hogy ne tegye tönkre. Az angyal észrevétlenül körbejárja az otthonokat, s összegyűjti a szívből jövő szeretetet, a mennyben élők pedig fényes csillagokat készítenek belőle, hogy az égre nézve minden ember szívét boldogság töltse el. ...
| | 
Prágában született, elődei német nemesemberek és cseh módos polgárok voltak, németül és csehül egyformán tudott, majd nyugati öntudattal úgy megtanult franciául, hogy mind a három nyelven írt versben is, prózában is. Azután szláv öntudattal sajátjának akarta tudni az orosz nyelvet is. Hódolattal vendégeskedett Tolsztojnál, majd idővel néhány évig a szobrászok szobrászánál, Rodinnél volt titkár. ... | | 
Petőfi Zoltán (Debrecen, 1848. december 15. – Pest, Józsefváros, 1870. november 5.) színész, költő, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia fia.
Az evangélikus – római katolikus vegyes-házasságból született gyermek édesanyja vallását kapta, katolikusnak keresztelték. Keresztszülei Arany János és neje, Ercsey Julianna. ...
| | 
Kodály Zoltán 1882-ben született Kecskeméten. Édesapja Kodály Frigyes (1853–1926), Kecskemét teherleadási pénztárnokaként, Szob, Galánta, majd Nagyszombat állomásfőnökeként tevékenykedett. Édesanyja Jalovetzky Paulina (1857–1935), egy lengyel származású vendéglős lánya volt. Édesapja hegedűn játszott, édesanyja pedig zongorán játszott és énekelt. ... | | 
Ahogy a málházó mesélte” - Pótnyomozás József Attila halála ügyében 9.
Később felhívtam Budavárinét egy-két kérdéssel, és amikor telefonban elmondta, hogy Bartos Józsefnek, a másik szemtanúnak él a lánya Szárszón, és kérdésemre, hogy a csendőr felírta-e a férje nevét és az adatait ott este, és kikérdezték-e, hogy mit látott: azt felelte, hogy igen, kikérdezték, akkor elhatároztam, hogy lemegyek még egyszer Szárszóra ezt rögzíteni, és Bartos József lányával, Zsuzsával beszélni. ... | | 
Kosztolányi Dezső: Ádám
Most sokszor gondolok arcodra, Ádám, Bús ősapám, mert fáj, hogy létezem S a nevem: Ember. A gond szolgaágyán Feléd lóbázom csüggeteg kezem.
Papagály s tigris közt csúf ember-állat, ...
| | 
Vörösmarty Mihály (Pusztanyék, 1800. december 1. – Pest, 1855. november 19.) magyar költő, író, ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság rendes tagja, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
SCH | | „Ostor
ige-habzás immár elég volt, béke
van, nyár van, ti elléphettek, vagy
vázába kerültök csendéletnek a
tévé-azúrral bélelt hazában.”
/Nagy
László: Gyászom a színészkirályért/
I.
Pántlikás szavakkal ékített májusfák dőlnek otthonaink elé. Nép-viseltes, jelmezes ünneplések nem ütnek szíven, de arcul vernek valamennyiünket, akik még reménykednének egy tiszta, őszinte szóban, megőrző, megtartó közösségi létezésben, ahol mindenki tudja, helyét és szerepét, s a másik sikerét nem koplaló irigységgel
nézi, mint akitől elvettek valamit, hanem igaz
örömmel. Erre várunk mind, azon kevesek, kik annyi
hazug ütéstől földre veretvén, megmaradánk
mégis. S élünk csendben, visszavonulva, a
lármázó, májusfa pántlikás, idegzsongító kiáltásoktól
távol; hagyva, hogy a kizökkent világ, megalomán
tébolyát magából kiüvöltse, s dögletes szeszektől
öklendezve hányjon fittyet a fennálló normarendszerekre,
és senkitől sem zavartatva zabáljon fel mindent, amit
a gépezet magától lelkesedve, naponta kifreccsent
magából, immunissá téve mindenkit a bajra, s az erkölcsi
gátak nem állnak ellent már semmilyen
támadásnak.
II.
Nap nap után e türelemre terelt tömegben
éled a félelem rőt színű varja. Károg az égen a
romlás megannyi fattya, savanyú- szőlő-képű
kurvapecér szolgáinak az ukázt kiadja, s dolgait
elrendezvén tovarebben. Kondenzcsíkok maradnak utána az átszabott hajnali égen. Gyilkos
UV-sugárzás, vagy néma zivatar szele seper át a kerten,
s a fedetlen fejekben a bizonytalanság hullámverései
feszülnek a halántékokon kéklő ereknek. Amikor
estefelé nyomába erednél a hirtelen feltámadó
csendnek, mintegy óraütésre, a semmiből előkerülnek vállból rángó, napszemüveg-homlokú, arany
ifjak s a készülő esteli idillt széttörik üres
fecsegéssel, nyafka vihogással. Aztán, ahonnan jöttek,
oda mennek vissza, az antiszociális kisdedóvó
növendékei. Füstölgő abroncs sikolt, sziréna-jaj
darabolja fel az alkonyi utcák dacoló némaságát, s
azúrkék égbolt fénylik a leengedett redőnyök
megett.
III.
Elvadult kutya vicsorog az úton, nyakörve
rojtokban lóg rajta. Megélt eddig házi koszton, és
senkit se kellett, hogy kifosszon, hiszen a jó vacsora
reménysége megvolt mindig, s nem hullott reá szégyenfolt,
gyalázat, hogy társainak ordasa, tolvaja, gyilkosa volt. Szégyent
szimatol az éjben, mely nem ad már nyugalmas falatot a kivert
kutyának. Elkullog a házak előtt, hol a jól tartott
társak mordulnak rá önhitt büszkeséggel, s láncaikon
csillan a hold.
2014-2024
 |
| | | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |