 | | | 2026. szeptember 5. szombat, Viktor, Lőrinc napja. Kalendárium | 
1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. ... | | 
Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...
| | 
A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt. ... | | Anne-Sophie Mutter a modernkori hegedülés óriása, s ha nem lenne ennyire fiatal és szépséges, akár nagyasszonyának is lehetne nevezni. A fiatal Mutter még a hetvenes években debütált kislányként Karajan segédletével Mozarttal, majd egy berlini újévi koncerten játsdzotta Bach híres E-dúr hegedűversenyét. ... | | 
Sértő Kálmán (1910-1941) Erdélyi József és Sinka István mellett huszadik századi nemzeti költészetünk mindmáig egyik legelhallgatottabb alakja, noha egykor rajongtak verseiért.
... | | 
1884. szeptember 27-én nyitotta meg kapuit Budapesten az Operaház. Tervezésére nemzetközi pályázatot hirdettek 1873-ban. A bírálóbizottság Ybl Miklós tervét fogadta el. A nyitóelõadáson Erkel Bánk bán c. operájának elsõ felvonását és Hunyadi László c. operájának nyitányát, valamint Richard Wagner Lohengrin c. operájának elsõ felvonását mutatták be. 1980-ban kezdõdött az Operaház teljes felújítása, majd a 100. évfordulón - 1984. szeptember 27-én ? tartott díszelõadással nyitotta meg kapuit az újjáépített dalszínház. ... | | 
A felső-ausztriai Ansfeldenben született. Apja, aki tanító volt, orgonán játszott a helyi templomban. Későbbi életére kihatással volt az egyrészt zeneszerető, másrészt tekintélyelvű és puritán családi légkör. Talán ennek tudható be, hogy a későbbiekben önmagával és műveivel folytonosan elégedetlen volt, és hogy kifejezetten visszahúzódó természet jellemezte. Apja korai halála után került be a templom kórusába, és bár rajongott a zenéért, és remekül játszott orgonán, valamint ...
| | 
Vaszary János (Budapest, 1899. január 1. – Madrid, 1963. november 20.) magyar színész, színigazgató, rendező, színműíró. Vaszary Piri színésznő bátyja, Vaszary Gábor író öccse. ... | | 
Prágában született, elődei német nemesemberek és cseh módos polgárok voltak, németül és csehül egyformán tudott, majd nyugati öntudattal úgy megtanult franciául, hogy mind a három nyelven írt versben is, prózában is. Azután szláv öntudattal sajátjának akarta tudni az orosz nyelvet is. Hódolattal vendégeskedett Tolsztojnál, majd idővel néhány évig a szobrászok szobrászánál, Rodinnél volt titkár. ... | | 
Sergey Rachmaninov (az emigrációban általa választott írásmód szerint; oroszul Сергей Васильевич Рахманинов, melynek magyaros átírása: Szergej Vasziljevics Rahmanyinov; Onyeg, Oroszország, 1873. április 1. (március 20.) – Los Angeles, USA, 1943. március 28.) orosz zeneszerző, zongoraművész és karmester. ... | | 
Két nagy későromantikus zongoraverseny Karajan nagy felfedezettje, Krystian Zimerman, a Berlini Filharmonikusok és a század karmesteróriása, Herbert von Karajan előadásában. Schumann nem lett zongoravirtuóz, de maga után hagyott egy rendkívül népszerű versenyművet. ... | | A tragikus hirtelenséggel elhunyt Karl Richter nemcsak az egyik legnagyobb orgonaművésze volt a korának, hanem az egyik legnagyobb dirigense is. Talán Bach vagy Handel esetében nem túlzás azt mondani, a legnagyobb. Bach remekműve, mely a zenetörténet számára még mindig kérdéses mű a keletkezése szempontjából, vitathatatlanul a legnagyobb értékét tekintve. Otto Klemperer a nagy zsidó-német karmester mondta a H-moll miséről, hogy az emberiség történetének legnagyobb alkotása. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
SCH | | „Ostor
ige-habzás immár elég volt, béke
van, nyár van, ti elléphettek, vagy
vázába kerültök csendéletnek a
tévé-azúrral bélelt hazában.”
/Nagy
László: Gyászom a színészkirályért/
I.
Pántlikás szavakkal ékített májusfák dőlnek otthonaink elé. Nép-viseltes, jelmezes ünneplések nem ütnek szíven, de arcul vernek valamennyiünket, akik még reménykednének egy tiszta, őszinte szóban, megőrző, megtartó közösségi létezésben, ahol mindenki tudja, helyét és szerepét, s a másik sikerét nem koplaló irigységgel
nézi, mint akitől elvettek valamit, hanem igaz
örömmel. Erre várunk mind, azon kevesek, kik annyi
hazug ütéstől földre veretvén, megmaradánk
mégis. S élünk csendben, visszavonulva, a
lármázó, májusfa pántlikás, idegzsongító kiáltásoktól
távol; hagyva, hogy a kizökkent világ, megalomán
tébolyát magából kiüvöltse, s dögletes szeszektől
öklendezve hányjon fittyet a fennálló normarendszerekre,
és senkitől sem zavartatva zabáljon fel mindent, amit
a gépezet magától lelkesedve, naponta kifreccsent
magából, immunissá téve mindenkit a bajra, s az erkölcsi
gátak nem állnak ellent már semmilyen
támadásnak.
II.
Nap nap után e türelemre terelt tömegben
éled a félelem rőt színű varja. Károg az égen a
romlás megannyi fattya, savanyú- szőlő-képű
kurvapecér szolgáinak az ukázt kiadja, s dolgait
elrendezvén tovarebben. Kondenzcsíkok maradnak utána az átszabott hajnali égen. Gyilkos
UV-sugárzás, vagy néma zivatar szele seper át a kerten,
s a fedetlen fejekben a bizonytalanság hullámverései
feszülnek a halántékokon kéklő ereknek. Amikor
estefelé nyomába erednél a hirtelen feltámadó
csendnek, mintegy óraütésre, a semmiből előkerülnek vállból rángó, napszemüveg-homlokú, arany
ifjak s a készülő esteli idillt széttörik üres
fecsegéssel, nyafka vihogással. Aztán, ahonnan jöttek,
oda mennek vissza, az antiszociális kisdedóvó
növendékei. Füstölgő abroncs sikolt, sziréna-jaj
darabolja fel az alkonyi utcák dacoló némaságát, s
azúrkék égbolt fénylik a leengedett redőnyök
megett.
III.
Elvadult kutya vicsorog az úton, nyakörve
rojtokban lóg rajta. Megélt eddig házi koszton, és
senkit se kellett, hogy kifosszon, hiszen a jó vacsora
reménysége megvolt mindig, s nem hullott reá szégyenfolt,
gyalázat, hogy társainak ordasa, tolvaja, gyilkosa volt. Szégyent
szimatol az éjben, mely nem ad már nyugalmas falatot a kivert
kutyának. Elkullog a házak előtt, hol a jól tartott
társak mordulnak rá önhitt büszkeséggel, s láncaikon
csillan a hold.
2014-2024
 |
| | | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |