A harsány fűre markos gépek állnak,
az erre élő kénytelen feledni.
A mérnök nyugtat: része lesz a tájnak
a tegnapokból így is pár szeletnyi.
A holnapokba új szelek harapnak,
konténerekben zsenge hajtás retteg.
Az egykor-erdő mélyül épp alapnak,
vadak nyomát száz munkás gyötri tettleg.
A lámpavasra hontalan madár száll,
a régi ösvényt friss beton takarja.
A térkövek közt árva vadvirágszál,
az építőnek lombig ér a karja.
Az ég felé pökhendi álmok törnek,
a kívülálló megdöbbenve bámul.
A főnök úr egy listát küld az őrnek,
mit kell az éjjel eltüntetni hátul.
| 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
